Úgy érzem, a párom megöli az érzelmeimet ridegségével. Mit csináljak?

Alapvetően egyik sem ez a "felfaljuk egymást az utcán" típusú ember, de úgy érzem, amit ő csinál, ez nem normális.

Amikor leül mellém, egy gyors, rohanós csókon kívül egy kis simit sem kapok soha, mert hogy ő nem fog hozzám érni mások előtt nyilvánosan. Ha hazakísér, ahol hangsúlyozom senki sem lát minket a lépcsőházban, ha magamhoz ölelem, pár másodperc után már szinte kérlel, hogy engedjem el (nem vagyok rinyálós, de a szívem szakad meg, mert úgy érzem ellök engem, én pedig nagyon szeretem őt). A falra mászik attól, ha azt merem neki mondani, hogy szeretem. A szexet jobban kívánom mint ő, így van, bár én is elég elfoglalt ember vagyok, de mikor vasánap nagy nehezen oda jutunk, hogy végre kettesben vagyunk, van hogy azt mondja ő most kielégít és elmegy aludni (heti egyszeri találkozónál!), tudja hogy majd felrobbanok, de mégis húzza vele az agyam. Ha végre kettesben maradunk, akkor se "esik nekem" spontán soha, megvárjuk szép komótosan az estét, hozzákészülünk. Persze, ha szóvá teszem, akkor megint én vagyok a türelmetlen.

Pedig én úgy érzem, hogy elég türelmes vagyok már így is. Megőrülök már ettől a ridegségtől, folyton úgy érzem mindent érzést kiöl belőlem. Sokszor van veszekedés, sajnos én is egyre durvábban támadok vissza az ellöléseikre.

A szex viszont nagyon jó vele, akkor nagyon gyengéd, de az előjátéknál is, amikor bújtam hozzá meg puszilgattam, észrevettem hogy csak bámul maga elé.

Ez csak szerintem nem normális? Mi lehet a baj?