Vajon azért botlok folyton komolytalan srácokba, mert én magam is úgy állok az egészhez?

A mostani barátom is pont olyan típus, mint az exem: amikor találkozunk, nagyon édes, figyelmes, kimutatja az érzéseit, de amúgy meg eltűnik néha, meg találkozni is alig akar.

Az exemmel sokat veszekedtunk, de már olyan szintre jutottam, hogy már annyira fáradt vagyok a múltbeli drámáktol, hogy már ahhoz is fáradt vagyok, hogy megjegyzést tegyek bármire is.

Szimplán csak jól érzem magamat, találkozok egy csomót a barátaimmal, munkát keresek jelenleg, úgyhogy interjúkra is járok, és nem igazán foglalkozom a dologgal. Én is van, hogy egy napig nem válaszolok, meg én se mondom neki, hogy találkozzunk, de ettől függetlenül mindig nagyon kedves vagyok vele, meg fontos nekem.

Nem tudom, mit csináljak, mert már így is nagyon régóta voltam szingli, és néha azért hiányzik a szex meg ölelés, stb, viszont az ilyen embereket meg már semmilyen szinten nem tudom komolyan venni, csak elvagyok velük, de egyáltalán nem tervezek semmit.

Arra nem várok, hogy megvaltozzon, meg elfogadom így, viszont bennem van az érzés, hogy lehet találnék olyan embert is, akivel sokkal jobban működne a dolog.

Szerintetek mi lenne ebből a kiút?