Nem tudok érvényesülni a párkapcsolatban. Mi a teendő?

Nem költöztünk még össze.

1-1 napra találkozunk, de már hetek óta nem tudtunk minőségi időt eltölteni egymással, mert ő "fontos ember". Ha együtt vagyunk, vagy a munka miatt hivogatják, vagy a haverok hivogatják, vagy az anyukája, vagy a nagybátyja, vagy ez, vagy az. Tegnap úgy alakult, hogy délután 1ig dolgozott csak, mert dolga volt (ahova közösen mentünk, segítettem neki), és megbeszéltük, ha már így alakult, szánjuk egymásra a délutánt. Ebből az lett, hogy 5-10 percenként hívta valaki, vagy az öccse kért segítséget, vagy az ügyfél, vagy a másik ügyfél, vagy a harmadik, vagy a mamája, vagy egy ingatlanos hívta (pedig már ki van adva a lakás, de a hirdetest nem szedte le). Aztán este is egy körútra kellett menni, mert ezt elintezni, azt elintezni, mindenki mindent rasozott. Tényleg király, hogy a munkát (nagyjából) felretette, de helyette bejott másik 5 dolog.

De nem is ez zavar. Érthető. Zajlik az élet. De egyszerűen itt hetek óta nem tudunk egy fél napot sem minőségileg eltölteni. Mivel nem lakunk együtt, általában úgy szokott lenni, hogy hétköznap 2x megyek hozzá este (8 után, mert előtte nála bolondok háza van), hétvégén pedig 1, max 1,5 napot. De hát ugye az is olyan, amilyen. Állandóan telefonál. Próbáltunk beszélni erről, de nem igazán értjük meg a másikat. Ő azt érzi, ki szeretném sajátítani. Én pedig azt, hogy nem tudunk minőségi időt együtt lenni, pedig én igényelném a "randi napokat". Bár azzal is elégedett lennék, ha közösen takarítanánk, ha közösen vásárolnánk. A lényeg, hogy kicsit tudjunk egymásra hangolódni. Néha azt érzem, hogy teljesen feleslegesen vagyok ott. Ő elvan. Ha ott vagyok, ha nem, ugyanúgy éli a megszokott életét.

Nyilván összeköltözés után teljesen más lenne. Kell énidő, külön programok (bár ez most is megvan), és nyilván nekem sincs arra igényem, hogy 0-24-ben velem foglalkozzon bárki is. Viszont ez meg a másik véglet, hogy konkrétan nulla meghittség van. Ha megyünk programra, akkor is mindig hív másokat is. Ha pedig mondom neki, hogy most kettesben lennék, mert most nem annyira vágyom a bandára, akkkr megkapom, hogy ki akarom őt sajátítani.

Sokszor beszéltünk a szakításról, de sem ő, sem én nem tudnánk lezárni. Szeretni szeretjük ugyanis egymást. És a telefonokat sem ő kezdeményezi, hanem őt hívják, ő igyekszik lerázni őket. Viszont ennek ellenére sajnos tény és való h 10 percenként csörög neki. Hétköznap tutira, de van hogy hétvégén is arra kelünk (nem némítja le sosem), szex közben van megakadás, ha csörög, merz ki kell nyomni. Filmnézés közben le kell állítani a filmet. És ezek nem 1-1x, hanem minden talin, és egy talin többször is. Ha elmegyünk étterembe romantikusan, akkor is. Ha nyaralunk, akkor is. Ha wellnesselni megyünk, akkor is. És tényleg nem ő keresi a többieket, hanem mind a családjával (tag értelemben vett családjával is!), haverokkal ilyen intenzív a telefonos kapcsolattartás (ráadásul kiterjedt baráti köre van), aztán erre rájönnek az ügyfelek is. Unatkozni nem unatkozom mellette, ugyanakkor sokszor azt érzem, hogy feleslegesen vagyok ott, elvan nélkülem is.

Nem tudom, hogy mennyire érthető a problémám. Lehet nekem kellene toleránsnaak lennem, egy bizonyos szintig az is tudnék lenni... De egyszerűen már kicsit sok ez. Nem tudom, ti hogy kezelnétek a helyzetet? Tudtok valami tanácsot adni?