Az intimitás hiányát el lehet viselni hosszú távon, akár egy életen át?

Párom nem szeret csókolózni. Nem is csókolóztunk úgy soha. Mindig szájrapuszi van. Amint kicsit hosszabra venném, vagy kezdeményezném, mindig visszautasít. Próbáltam finoman, kicsit nyomulósan, amikor olyan volt a helyzet, próbáltam beszélni róla, hogy ez mennyit jelent nekem és milyen csodás és meghitt lehet, nem kell föltétlen szexbe torkollnia. De azt mondja ez úgy nem jön neki.

Sosem beszélgetünk. Mármint beszélgetünk, de csak a napi szokásos dolgokról. Néha úgy érzem nem is ismer engem. Sosem volt éjszakába nyúló beszélgetésünk. Még csak egy jó félórás se. Szeretni rövidre zárni a komoly, vagy lelki dolgokat, hiába rólunk van szó.

Ha valami felzaklatja, a telefonját nyomkodja, elég sokszor. Egyszer se énhozzám bújna, nem érzem úgy, hogy rám számítana, hogy én nyugtatom meg a jelenlétemmel, a személyemmel.

Sokszor ha valami bajom van, és többször jelzem felé, hogy egy kis ölelgetésre, szeretgetésre vágynék, nem veszi a lapot, vagy ha konkrétan megkérem rá, megölel gyorsan, aztán megpaskol, hogy na jól van, aztán megy a dolgára, mert mindig rohanás az élete.

És ehhez hasonló dolgok. Nem vágyom a nonstop babausgatásra meg ilyenek, de néha jól esne, ha ő is érzelmesebb lenne.

Én mindig ezt csinálom, ha olyan a helyzet, mert szeretem őt és szeretem ezt csinálni, és tudom, hogy ő is szereti nagyon, kéri is tőlem.

Csak én várom ezeket a dolgokat általában hiába.

Jól gondolom, hogy ez nem fog változni?

Én 27/F Ő 23/L

9 hónap