Nektek szakító ok lenne, ha a másik fél minden apró dologba belekotne és elvarna, hogy a rigolyait mind betartsatok?

A karantén idejére jöttem át hozzá, a lakás az ő tulajdona és ezt tisztelem is, besegitek a takarításva, mindent rendben tartok, összepakolok magam után, beszallok a kiadásokba, a bevásárlásba, mindenap főzök magunkra, de semmi nem elég jó neki. Mindenbe belekot, kijavit, hogy az evoeszkozoket milyen sorrendbe pakolom el, a hajszarito zsinórjat hogyan tejerem fel, hogy hogyan ágyazok, hogy a távirányítót milyen pózban teszem a polcra stb. Már nem bírom, mintha aknamezon járnék, folyamatosan rettegek, hogy elrontok valamit, utálok itt lenni, mintha börtönben lennék.

Én reagálom túl, ez így normális, mindig ilyen nehéz az összecsiszolodas?

Én magamból indulok ki és elfofadom úgy, ahogy van, pedig koránt sem tökéletes. Mégis ezt kapom vissza.