Túl nagy kérés lenne tőlem ez tényleg?

A férjed valószínűleg mindig ilyen volt, csak most vetted észre. Sok házasságoz megrenget ez a karanzén helyzet.

Élvezed hogy szenvedsz? Mert hogy hónapok óta panaszkodsz a férjedre de tenni nem fogsz úgyse semmit mindegy hányan hányszor írjuk le hogy ez egy szar házasság.

Bakker, remélem nekem jó házasságom lesz, nem ilyen. Inkább lennék kicsit csóróbb is, nem kell vállalkozó férj, csak emberileg jól menjenek a dolgok.

Engem is csak a jó hírek érdekelnek. Arról mesélj, mit főzöl ma! :-)

Vannak, akiknek az a problémakezelési "stratégiájuk", hogy nem vesznek tudomást a problémákról, nem is akarnak hallani róluk. Ez a nehézségekkel szembeni elkerülő hozzáállás általában a kudarctól vagy a tehetetlenségtől való félelemből ered. A férjed nem érzi magát kompetensnek ahhoz, hogy megküzdjön bizonyos problémákkal, s így, hogy csökkentse a feszültségeit, eleve elmenekül előlük. Az ilyen menekülős beállítódást nehéz megváltoztatni, mert a személyiség szerves része. Úgy biztosan nem megy, hogy nehezményezed, vagy nyomást gyakorolsz rá, hogy változzon meg; hiszen az efféle konfliktus számára csak egy újabb probléma lesz, amitől megintcsak el fog menekülni. Ezzel tehát semmire sem mész, sőt még rontasz a helyzeten. Ha esetleg el tudnátok menni közösen párterápiára, az segíthetne talán valamit; bár valószínűleg erre is nehéz rábírni egy ilyen embert. Ha nem megy, akkor két választásod marad: vagy belenyugszol, hogy ilyen férjet kaptál az Élettől, és megpróbálod hozzá igazítani magad; vagy elválsz tőle.

A férjed egy s...fej. És ezt te is jól tudod. Minek vagy együtt egy olyannal aki cselédnek nézz és még arra sem képes, hogy meghallgasson?