Nekem miért kell ott lenni egy idegen esküvőjén?

Egy a sok közül, hogy hogyan lehet engem lehúzni, már tényleg így érzem.

Barátnőmnek a barátnője meghívott minket az esküvőjükre, lagzira.

Barátnőm sehol nem dolgozik. Az anyósom szerint egyébként kötelességem eltartani a lányát, mert mi lesz ha a feleségem lesz, vagy a gyerekem anyja. Hát egyelőre egyik se. Ez nem dac részemről, csak nem értek egyet velük, úgy hogy nem munkaképtelen. Ha az lenne az más lenne.

Ma bementünk a tescoba a megbeszéltek szerint csak ásványvízért, majd mondta hogy mennyi minden kéne, es vegyünk. Kicsit rászóltam már (halkan ott a boltban), hogy én nem nagybevásárlásra készültem, úgy csináltam mint akinél nincs pénz. Komolyan kezdem unni, hogy mindenhol fizetek, pláne mióta tudja hogy sikerül már félrerakni minden hónapban százezreket. Én spórolok, ő meg szórja, szórná. Én elfogadom, hogy ami kell azt meg kell venni, de ne időtöltés legyen a vásárlás, hanem szükséglet. Ne borogassuk az ételt a kukába. Nekem nehéz gyerekkorom volt, sokszor enni se volt, neki könnyebb jóval, mindene megvolt. Én az ő családjában ezért elég hangsúlyosan le is vagyok nézve, elég komoly hangsúly van azon hogy ki honnan jött, bár úgy csinálok mint aki nem vesz erről tudomást.

Az, hogy egész télen azt kellett hallgatni, hogy mi lesz velük, mert a korona vírus miatti gazdasági negatívumok a család bevételét majdnem elvették az hamar feledesbe merült. Tudom én hogy a múlt sokat számít az embereknél, de én a jelenben élek és a jövőt tervezem, és teszek is érte. Biztosabb a jövőm nekem mint nekik.

És akkor a tudat tegnap óta hogy megyek egy eröltetett esküvőre, ami állítólag amúgy is nagy huzavona hogy hogy legyen meg, és akkor inkább ne legyen, végül lesz.

Hát a francnak van kedve megjelenni, és hajnalig ott lenni, meg természetesen tudjuk a szokást, egy lagzin nem ingyenes a részvétel. Van boríték, ami ugye illendő lenne ha fedezné a közös fogyasztásunkat minimum, nekem is jól esne, pláne hogyha nem is egy olcsóbb megoldás lesz az egész. De csupa olyan ember akivel nincs kedvem és nem is akarom jól érezni magam. De éljen az ifjú pár lenyelem, mert nem ezen múlik.

Egyszerűen nem is tudok mit szólni erre az anyagiaskodásra. Én nem zsugori vagyok, félreértés ne essék, de nem szeretem szórni mint bolond a lisztet. Már arra gondoltam hogy szép lassan a héten eljátszom hogy rengeteg váratlan kiadásom van, és kiveszem a pénzt a dobozból amiben tartom. Amit amúgy tejesen hihetőn el is tudnék játszani mert a héten jött egy évvel ezelötti olaszországi gyorshajtás(kamuból jöhet még egy halom, mert minden hónapban kétszer jártam olaszt tavaly). Csak kérdés mikor összejön a megtakarításom az adott álmaimra azt hogyan fogom tálalni neki, honnan a ménkűből van a pénz. Na szóval ez a hazudozásra épített kapcsolatosdi nem az én asztalom, inkább valami más megoldást választanék. De mit?

Abban kérném a segítségeteket hogy hogyan kellene ezt az egészet kezelni, mert kezd kifordulni ez az egész belőlem, és nem igazán van kivel megbeszéljem ezt. Köszönöm!