Minden férfi belekényelmesedik egy hosszú kapcsolatba?

Szerintem nem és szerintem fontos ebben a visszacsatolás is. Nálunk szeretet kimutatás szintjén nincs probléma, bár én vállaltam a szemét szerepét, mikor húsvétra tusfürdőt kaptam, neki meg olyan dolgokat vettem, aminek tényleg lehet örülni. Megmondtam neki egyenesen, hogy ennyire már csak ismer, hogy a muszáj-dolgok nem tesznek boldoggá akkor sem, ha drágábbak, mint amit szoktam venni. Meg már tudja, hogy nekem a meglepetések férfiasak, szóval azokkal mindig igyekszik. Cserébe én is meglepem őt dolgokkal, néha emlegetem neki, hogy milyen jólesett valamelyik ilyen húzása. Szeretgetnj mindig szokott, ő nem tud távolságot tartani egyáltalán.

De fizikailag hajlamosabb magát elengedni. És abban szerintem szintén nagyon fontos, hogy az ember időben kapjon visszajelzést a párjától, hogy neki nem mindegy ez vagy az. Például a párom hajlamosabb elhanyagolni az edzéseit... Nem hisztizek miatta, ha épp nem edz velem, de megjegyzem, hogy nem leszünk így jóban és ne csinálja rendszeresen, mert pontosan tudja, mi lesz annak a vége és mennyire utálni fogja magát érte. És akkor van, hogy még utólag nekiáll és csinálja velem együtt. Aztán utána megköszöni, hogy szóltam. A reggeli fogmosást is kezdte elhanyagolni, mióta itthon vagyunk. Fogtam és a kezébe nyomtam a megkent fogkefét azzal, hogy nem akarok az anyja lenni és legyen szíves ne csövesként létezzen. Most már elég nekem elmennem fogat mosni, jön velem :D

A belekényelmesedés oka az, hogy az egyik fél belehelyezi a másikat a kényelmes életbe. Majd kinyalja a popsiját, munka és minden erőfeszítés nélkül jut csókhoz, szexhez, vacsorához. Majd később már az eszébe sincs hogy a kisújját is mozdítsa ezekért. A következő stádium az, amikor az aktív fél észreveszi hogy el van hanyagolva, ezzel párhuzamosan a kényeztetett szereplő meg elkezd unatkozni. Innentől már csak egy lépés a megcsalás és a válás.

Nálunk az vált be, hogy aktívak maradtunk minden téren, ráadásul önmagunktól. Így a mai napig felnézünk a másikra, minden nap teszünk valamit önállóan, amit közösen élvezünk.

igen, röviden amit #3-as ír:

"Felesleges nemekre kihegyezned, összességében a legtöbb ember belekényelmesedik a kapcsolatokba. Ez van. Ha tesznek érte a felek, akkor változhat, ha nem, akkor ilyen marad. Előre nem lehet látni, hogy ki lesz ilyen."