Tul megy a hataron vagy sem?

Teljesen jogosan szerintem. Én már ott tátottam a szám, hogy "exével találkozgat, férfi kollégákkat programozgat"... Nyilván a beteges féltékenykedés se jó, de ez a két véglet. Te túl hosszú "pórázon" tartod. Lehet pont ezért beszélget velük, mert féltékennyé akar tenni, mivel soha semmire nem féltékenykedsz. Sajnos csúnyán hangzik, de a nőknek néha jól esik a féltékenység, persze nem túlzásba véve, csak egészségesen.

25/N

Bennem volt fiatalon egy ilyen belső kényszer, hogy mindenkivel legyek jófej, mert gyerekként nem voltam populáris, első párom is csak 19 évesen volt.

Aztán rűjöttem, hogy ezzel olyan szituációkba keveredek, amelyeket én tulajdonképpen nem is akarok. Férfiak félreértik, olyan emberekkel "kell beszélgessek", akikhez semmi kedvem.

Meg kellett értsem, hogy miért nem bírok valakinek nemet mondani, ehhez rá kellett jöjjek a fenti gyerekkori dologra. Azóta tudatosabban nemet mondok, és már nincs lelkiismeretfurdalásom, ha valaki ismeretlen üzenetét egyszerűen törlöm olvasatlanul. Néha visszacsúszok, de kevésbé.

Lehet a párod is ilyen, de tök érthető, hogy ez zavar téged. Meg kéne beszéld vele, hogy ez zavaró és tanuljon meg nemet mondani tudatosan.

Sztem a felsorolásból az exbarátjával találkozó gáz, a többi nem. Az nem "hosszú póráz", hogy """engeded""" a kollégáival programokra meg ilyesmi. Ez alap dolog kéne legyen, hisz mindenkinek vannak jófej kollégái, barátai, teljesen mindegy milyen neműek. Tehát ez még nem hosszú póráz, ez egy normális beállítottság. Az exes dolog, az már gáz, azt én se nézném el és neked se kéne. Ő a múlt, maradjanak max ismerősök facebookon, de mi az istenért találkoznak? Maradék otthagyott cuccok miatt az oké, ezen kívül semmi más indok nem elfogadható.

Az meg, hogy ismeretlen emberek beszélgetnek vele facebookon, te ezt amúgy honnan tudod? Csak nem csekkolgatod a telóját? Mert ez is túlmegy ám a határon, ha már a kérdésedre kell válaszolni :)

22L