Szakítanátok azért, mert a párotok túl sokat, vagy túl keveset beszél?

Preszelekciót végeznék: össze sem jönnék olyannal, akinél gyanús, hogy bármelyik is jellemző lehet rá a felsoroltak közül. Egyébként érdekes belegondolni, hogy valójában mindkettő az énközpontúság jele: a túl sokat és a túl keveset beszélőt is messze jobban érdekli a saját kis világa, és persze ebből következően önmaga, mint bármelyik másik ember.

nem.

1-es, cáfolnám az általad leírtakat. Sokan pont hogy nem énközpontúság okán beszélnek keveset, hanem mert egyszerűen zárkózottabbak, de olyan is van, aki úgy gondolja, hogy amit ő mond, az a többieket nem érdekli, stb. Ne skatulyázzuk már be a "halkabb" embereket az arrogánsok közé...

Eleve össze sem jönnék olyannal aki állandóan fecseg, sokszor tök értelmetlen dolgokról és szóhoz sem jutnék mellette. Baráti társaságban is nagyon zavaró, volt már ilyen emberhez szerencsém. Én hallgassam meg akár 2 órán keresztül, fordítva ha én mesélek, elkezd totál mással foglalkozni mintha ott sem lennék és 5 perc után folytatja a saját szövegét. Engem ez idegesít de nagyon. Úgyhogy ennek tükrében kerülöm az ilyen embereket,minek húzzam a másik idejét ha úgyse működne a dolog. De biztos van, akit nem zavar.Ez is tök oké szerintem.

Ja meg még az lemaradt, hogy nekem totál rendben van ha kicsit zárkózottabb az illető és úgymond csak akkor szólal meg ha "nagyon muszáj"

A túl sok miatt igen. Nem bírom ha 0-24 pofázik és egy mondatot se tudok neki mondani.

#7: ott a pont. És én is voltam a másik oldalon is, akár csak te. De amikor ebben a teljesen elzárkózó korszakban voltam, tudtam magamról, hogy velem van a baj, és nem kerestem mentségeket. Meg mások társaságát sem. Viszont önfejlesztő könyveket a neten annál inkább. Meg olyan információforrást, amiről úgy éreztem, segíthet abban, hogy kihúzzam magamat ebből. És sikerült is.

#8 voltam, és az #1-es hozzászólást is én írtam.

Sok beszédnek sok az alja.