Házisárkány leszek a takarítás miatt, de nem akarok, mit tegyek?

Olyan kezdek lenni mint anyám, pedig megígértem, hogy ha végre elköltözök a szülői házból én nem leszek ilyen ideggörcsös a takarítás miatt. 1 hónapja költöztem el barátommal és kezdek anyámra hasonlítani...

Kiskorom óta abban nőttem fel, hogy ha 1 kanalat is bent felejtettem a mosogatóban ordított, ha 1 morzsát hagytam az asztalon ordított, ha 3 napig nem söpörtem fel a konyhában és már 1 porcica volt a földön ordított, folyamatos elvárásai voltak de mikor elkezdtem magamtól megcsinálni ezeket (hogy inkább legyen béke és ne kiabáljon) akkor sose köszönte meg, mindig azt mondta, hogy "de ez természetes, ezt kérés nélkül is csinálni kell".

Ne értsetek félre, nem akarok én koszban élni. Elmosogattam anno is magam után, feltakarítottam, főzés után tűzhelyet pucoltam stb. Nem szeretem én se a koszt. De anyám már kicsit paranoiás volt ezzel kapcsolatban, mindig mondta, hogy majd jönnek a hangyák, meg a legyek, meg penészes lesz (ezeket arra mondta, ha pl. 10 percig bent hagytam egy poharat a mosogatóba, nem napokról van szó)

Lényeg a lényeg, sokszor észreveszem magamon, hogy ha például barátom reggelizik már megyek utána és söprögetem le a pultról a morzsát, meg amint berakja a tányért a mosogatóba megyek és mosom el, mint valami rossz berögződés :( Ő is szóvá tette, hogy baba, nincs semmi gond, itt lehet hagyni, nem bánt már érte senki. De nagyon nehezen tudok erre átállni és sokszor őt is piszkálom, hogy de miért nem csinál meg ezt, meg azt, mintha anyám szólna belőlem, borzasztó... Pedig barátom is pakol, takarít, tényleg segít mindenbe, csak ő "normálisan" áll hozzá, hogy nem kell úgy elmosogatni, hogy még le se ért a falat a torkodon...

Nem akarom megkeseríteni a saját , de főleg az ő életét , szerintetek idővel elengedem ezt a sok berögzült hülyeséget vagy mit tegyek?

21L