Milyen körülmények között vállaltatok gyereket?

Mindig is szerettem volna, de az esélytelenek nyugalmával és beletörődésével voltam, amikor jött.Abszolút nem számítottam rá, ennél váratlanabbul még nem ért semmi. Hónapokba telt mire felfogtam, hogy pont nekem gyermekem lesz. Hát így.

Mi eleve úgy kezdtünk neki az ismerkedésnek, hogy majd szeretne mindkettőnk gyereket, az egyik első dolog volt, amit letisztáztunk. Aztán miután megvolt az esküvő, a stabil anyagi háttér (saját lakás, fix, relatíve jól fizető munkahely mindkettőnknek, némi félretett pénztartalék), akkor vágtunk bele. Igazából a férjem már hamarabb készen állt volna rá, csak rám vártunk, aztán amikor egy barátnőm megkérdezte egyszer, hogy "úgy mégis, mire várunk még?", akkor ugyan ott és akkor neki nem mondtam semmit, de magamba nézve nem igazán tudtam már több érvet felhozni, hogy mit szeretnék még a gyerek előtt megvalósítani, szóval amikor már magamnak sem tudtam mit mondani, hogy mégis miért nem kezdünk el próbálkozni, akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen készen állok. És aznap kezdtünk el próbálkozni is :D Akkor voltunk együtt 5 éve, én 26 éves voltam.

majd ha 1x lesz egy számomra tökéletes kapcsolatom, minimum 5 év probléma mentes együttélés után jöhet a baba

5 éve voltunk együtt mikor összeházasotunk, azóta próbálkoztunk. Az anyagi helyzetünk jó, párkapcsolatunk stabil, mindketten felelősségteljes felnőttek vagyunk. A férjem már amúgy is régóta szeretett volna gyermeket, én még vártam egy fontos mérföldkőre a karrieremben, de úgy voltam vele, hogy az én betegségeim miatt úgysem fog könnyen összejönni a baba ezért belevágtunk. Tévedtem, meglepően hamar sikerült, ami ugyan kissé felborította a korábbi terveim, de azok már annyira lényegtelennek tűnnek. :)