Szerintetek próbáljak cselt (vagy csúnyábban mondva csapdát) alkalmazni a kapcsolatunkban?

A helyzet a következő: július elején ismertem meg a mostani "páromat" Szerbiában, és a lényeg, hogy ő szerb, én meg magyar (nyilván), Szerbiában is él, én meg nyilván itt Magyarországon. Amióta Szerbia sárga lett, nem merünk megkockáztatni egy találkát, még 30 vhány ezer forint miatt sem (PCR teszt). Én türelmes vagyok, és ha novemberben akkor novemberben találkozunk, és úgy gondolom, hogy érte megérné (régóta nem nyűgözött le eddig még ennyire senki sem, mint ő, voltam nála 4 napot, és akkor nagyon kedves volt, és akkor - elvileg - szeretett).

De néha úgy érzem, hogy ő nem ugyanannyit érez irántam, mint fordítva. (Amik miatt gondolom ezt: ritkán érdeklődik felőlem mostanság, nem mindig reagál a cuki üzeneteimre, mostanában csak én írok neki (tegnap is este 6 után írtam neki, előtte ha nem írok rá, semmi...)). De ugyanakkor meg néha lefekvés előtt írja, hogy szeret meg ilyesmi. Sokmindent gondolok, talán naivitásom miatt, vagy mert nem akarom elveszíteni: hogy talán ezt az időszakot könnyebb neki így átvészelni addig, de nem tudom pontosan... Én írtam neki, hogy érte megéri várni, mert nála nem találnék jobbat, de ő valahogy úgy írja ezt vissza nekem, hogy mintha csak "szerintem" érné meg, és ő is addig tart ki.

A csel a következő lenne: valahogy kiborulok, és elmondom mi a bajom, és - tudom, durva lesz - szakítok vele. Megmondok mindent ami nem volt jó. És bár valójában nem szeretném elveszíteni, de ha küzdeni fog értem, szomorú lesz, vissza akar jönni, akkor természetesen szeretném visszakapni, de ha nem, ez egyértelmű jelzés lenne számomra... :s Bármennyire sem szeretném, én csak azt akarom, hogy boldog lehessen, és ha ezt nélkülem tudja elérni, akkor el kell fogadnom... És csak remélni merem, hogy ő is kitart, mert én nagyon szeretném.

Talán nem a legetikusabb egy ilyet bevetni, de a bizonytalanság a legrosszabb. Megérné? Illetve fair dolog lenne ilyen helyzetben?