Gyerek miatt együtt maradni?

Nálunk 2 gyerek van, de én kiléptem. Úgy, hogy én vagyok a nő.

Nem akartam intimitás nélkül leélni egy életet, pedig veszekedések nálunk se voltak. Már ahhoz is túl sok volt a közöny.

Én egy percig nem bántam meg, bár az egész világ szemében én voltam a gonosz, aki felrúgja a családja életét. Viszont azóta mindenki megtalálta önmagát, a gyerekeket közösen neveljük, jó maradt a kapcsolatunk, szerintem most jobb, mint amíg együtt voltunk.

Sose értettem, hogy egy eleve halálra ítélt kapcsolatba mi a faxnak gyereket vállalni?

Menjetek szét, oszt jónapot. Örökké úgyse fogtok együtt maradni, csak az a kérdés, hogy mikor szakítotok. Csak a gyerek miatt ne maradjatok együtt, minél nagyobb lesz, annál nehezebb lesz neki, hogy a szülei válnak. (Haverom 30, most válnak a szülei, és teljesen padlóra tette, se enni, se aludni nem tud, lassan rámegy az egészsége.)

A gyereknek is jobb két olyan szülő, aki bár nem él együtt, de boldog, mintha együtt él, de semmi pozitiv energiát, életkedvet nem kap a lelke. Tapasztalatból mondom.

Talán az a nagyobb önzőség ha ilyen dolgok mellett is együtt maradnak, mintha külön mennek...a gyereket tekintve.

Na most jön a sok f@sz hiányos nőcike... Akiknek egész nap f@sz kéne a seggükbe, mert hanem nyávognak... Csodás. Én 10 éve boldog házasságban élek, a férjem évente max 6szor a magáévá tesz, mégis boldognak vagyunk, valamint van egy 13 éves lányunk. Nem a szex a kapcsolat lényege. Ezt nem feltétlenül a kérdező ék szánom, neki azt mondom hogy amíg teheti hagyja el a párját.

Egy 35 éves magyar nő