Ha valakit nem kívánok, de nem is undorodok tőle, az ellen lehet valamit tenni? Mit csinálok rosszul?

A párommal együtt vagyunk már lassan másfél éve. A szex sosem volt köztünk az igazi, az első alkalomtól fogva számomra kellemetlen élmény volt, ami miatt szóltam is neki, próbálkoztunk több dologgal, de sosem élveztem úgy igazán. Pedig külsőre tetszik, de valahogy a kémia nem olyan, mint kellene. Mára már ki sem tudom verni a fejemből a korábbi vele kapcsolatos tapasztalataimat, ezért ha a szexre gondolok, elmegy a kedvem.

A libidómmal korábban a kapcsolat előtt nem volt baj, az előző kapcsolataimban rendszeresen kívántam a szexet, de itt nem. Önkielégítés szintjén sem. Legalábbis eddig így volt. Mostanában viszont egy hatalmas szemétnek érzem magam, amiért néha, ha látok egy embert, kicsit elfantáziálok rajta, hogy vajon vele milyen lehetne. De nem akarok ezeknek a gondolatoknak teret hagyni egyáltalán. Egyszerűen csak vágyom rá, hogy jó legyen és magammal meg az érzéseimmel harcolok. Eszem ágában sincs megcsalni a párom, minden erőmmel azon vagyok, hogy vele is érezzem ezt a vágyat, de nem tudom, mit tehetnék. Neki nagyon alacsony a libidója, szinte minden szex tervezett, nincs semmi spontán, játékos az egészben, sosem tud felizgatni, nem érzem a csókok közben sem azt a bizsergést. Ráadásul ő hamar elmegy, ami után úgy érzem, hogy siettetnem kell az orgazmusom, mert neki már nem olyan jó. És emiatt a stressz miatt csak méginkább elmegy a kedvem. Úgy érzem minden szexnél, előjáték ide vagy oda, hogy sietnem kell, ha azt akarom, hogy nekem is jó legyen és nem tudom magam elengedni, pedig ezzel sosem volt gondom. És ő sem sürget. Szívesen ellenne velem még, szereti csinálni szájjal is, de pont az alacsony igényei miatt sosem éreztem igazán úgy, hogy nagyon rám lenne indulva vagy hogy lenne akármilyen specifikus igénye, ízlése a szex terén. És csak kínosnak és szánalmasnak érzem a szituációt.

Bűntudatot érzek azért, mert van, amikor spontán megkívánom a szexet és nem ő jut eszembe, hanem random emberek, akikkel kapcsolatban jobban el tudnám képzelni. Semmiképpen sem akarom megalázni a párom semmivel, mert csodálatos ember és társ, aki helyett keresve sem találnék jobbat minden más területen. De a szex nem akar menni és félek, hogy mi lesz velünk később... Nem akarok beletörődni, hogy ezen csesződik el köztünk minden és nem akarok egyedül lenni, sem mással a hülye szex miatt, mert annyit tényleg nem ér. De akárhogy próbálom tudatosan befolyásolni a nemi vágyaimat, úgy érzem, nem vagyok rá képes éveken keresztül.

Most akarunk befizetni terapeutára, de nem tudom, lehet-e segíteni olyanon, ami sosem volt igazán jó... Nem hiszem, hogy a külsőm miatt ilyen passzív, állítólag nem is teljesen tapasztalatlan, hogy így viselkedjen... De akkor mit tehetnék én, ha nem tudom neki a szájába rágni, hogy milyennek kellene lennie ahhoz, hogy élvezzem? Csak rosszabbul érezném magam attól, ha közben konzultálni kellene, hogy szorítson magához és legyen ösztönösebb, mintha tényleg élvezné. Nekem pont a meglepetéstől és a férfi önállóságától jó a szex, de ez mar most is varâzsát vesztette, nemhogy akkor, ha még nekem kellene irányítanom. De mindig azt mondja, hogy így is nagyon élvezi és ő csak ilyen. Próbált már irányítani, az sem volt jó. Talán pont azért, mert már tudom, milyen valójában.

Jelenleg havonta szexelünk. Legutóbb elsírtam magam, annyira vágytam rá, hogy jó legyen, mert az elején fel is voltam izgulva és annyira elment a végére a kedvem. És gyűlölöm magam, hogy közben nagyon is vágyom a szexre, de alatta vele elmegy a kedvem.

Ne bántsatok kérlek. :(