Az exfeleség lépett ki a házasságból, mert szerelmes lett. 5 év után egyedül maradt és úgy tűnik vissza akarja kapni a volt férjét. Mit tehetek?

A páromtól 5 éve elvált a felesége, mert szerelembe esett. A felnőtt gyerekek elég nehezen viselték a válást és az anyukájuk új társát is szekálták. Aztán jöttem én az apjuknak és a helyzet stabilizálódott. Az exfeleséggel és párjával, valamint az én párom gyerekeivel is jó kapcsolat alakult ki, bár nekem ez az elején fura volt az ex-el bandázni de aztán elfogadtam, hogy lehet normálisan is élni, nem kell utálkozni csak azért, mert végetért a házasságuk. Aztán 2 hónapja ez az egyensúly felborult, mert az exnej élettársa váratlanul meghalt. Egyedül maradt, gyászol, fáj a lelke és bizonytalan a jövője, mert a betanított munkás fizuja nem lesz elég, hogy eltartsa magát. Korábban az elhunyt élettárs finanszírozta a közös életet és most az is odalett. A gyászában vele voltunk, segítettünk amit lehetett, ő folyamatosan hálálkodott, hogy milyen rendesek vagyunk.

Azonban a viselkedése elkezdkezdett jól érzékelhetően változni. Furán kedveskedő a párommal, értelmezhetetlen telefonhívások, velem hirtelen távolság tartó, kicsit ellenségesnek tűnő reakciói lettek és a felnőtt lányuk is elkezdett agresszíven, tolakodóan viselkedni velem. A felnőtt fiúk pedig minden kommunikációt megszakított velem.

Szóltam a páromnak, hogy ne induljunk el ezen az úton, legyen óvatos, ne menjen bele ebbe a játszmába de azt mondta, hogy rémeket látok és dobta témát.

Nem tudom mit tegyek, mert ha továbbra is jelzem az észrevételeimet akkor én leszek az ellenséges a szemükben. Ha meg kivárok, akkor meg vérszemet kaphat az exnej.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy most csak a gyász hozza ki belőle ezt a viselkedést és idővel lenyugszik a lelke és nyitni fog más férfiak felé és megint helyre áll az egyensúly.

Bár így lenne, de mi van, ha mégsem? Mit tehetek? Tehetek egyáltalán ilyen esetben bármit is amiből nem jövök ki rosszul? Vagy csak bénán nézzem ahogy az események tőlem függetlenül alakulnak vagy jól, vagy rosszul? A párom nem akar erről beszélgetni. A lánya agresszív megnyilvánulásairól sem hajlandó beszélgetni. Pedig észreveszi és őt is zavarja, de az más ha ő mondja. Ha én jelzem, hogy sért a lánya viselkedése, akkor megharagik rám. Tehetetlennek érzem magam. Ötlet kellene a megoldáshoz.