Van bármi módja annak a pszichológuson kívül, hogy ne legyek ennyire kontrollmániás, uralkodó, toxic barátnő?

Nincs bajom a pszichológusokkal. Voltam kettőnél is, egyik sem vált be hosszútávon, nem találtuk meg a közös hangot.

Azóta keresek folyamatosan, kettő is visszautasított azzal, hogy a járványhelyzet miatt most nincs szabad kapacitása.

Én viszont mérgezem a kapcsolatomat folyamatosan. Mindenben kontrollálni akarom a páromat, aki már 3 éve mellettem van és támogat. Rengeteg dologban fejlődtem, kinőttem nagyon sok rossz tulajdonságomat. De mégis sokszor azt érzem, függök tőle, minden időmet vele akarom tölteni, pedig együtt élünk már. Gyomorgörcsöm van ha más beosztásban vagyunk, hogy vajon mit fog otthon csinálni egyedül, gyomorgörcsöm van attól is ha dolgozik, mert nagyon sok csinos kolléganője van, amíg lehetett menni ide-oda, néha elment nélkülem koncertre, mosolyogva jó bulit kívántam neki és itthon a sírógörcs kerülgetett titokban. Nem tud ezekről. Vagyis felületesen, mert néha ő szól rám, hogy hagyjak már neki egy kis teret.

Szeret, talán túlságosan is. Meg se érdemlem ezt. Normális férfi fél év után elhagyott volna. Pont emiatt akarok változni, mert miatta megéri.

Nem akarok pióca lenni. Fejben tudom, hogy kéne viselkednem, de az életben nem megy. Megfojtom a ragaszkodásommal, rátelepszek, tudni akarok minden percéről. Tudni akarom minden gondolatát. Papucsot akarok csinálni belőle, pedig az eszem tudja, hogy úgy szerettem bele 3 évvel ezelőtt, hogy szabad ember volt, sok hobbival, érdeklődési körrel, célokkal. Most meg azt akarom, hogy minden gondolata körülöttem forogjon és én legyek neki a világ közepe. Ez nem egészséges.

Nekem a korlátozások a világ legjobb történése, hogy velem van itthon, de neki tudom, hogy a pokol. Elvesztette a hobbiját, ami kikapcsolódást adott neki.

Ettől függetlenül tündér velem, mindig meglep apróságokkal, bújik, beszélget velem, figyel rám. De tudom, hogy nem érdemlem meg és bár viszonzom neki ezeket, mire hazaér főzök neki, mikor boltozok hozom a kedvenc csokiját, átvállaltam a takarítást is, mert nekem amúgy segít feszkó-levezetésben. Akar segíteni benne, nem lusta, de többet dolgozik mostanság.

A saját gondolataim fognak a sírba vinni, reggel elköszönünk az ajtóban, boldogan beérek dolgozni és mire hazaérek délután már egy komplett sztorit gyártott az agyam, apró összefüggéseket hoz létre.

Felvette facebookra egy kolléganőjét > lecsekkoltam a nőt > GYÖNYÖRŰ > majdnem fél napomba telt, mire az instagramját megtaláltam, mert nagyon hétköznapi neve van és millió ilyen felhasználó volt > ott láttam, hogy hála égnek kapcsolatban van és megnyugodtam.

Majdnem fél napig sík ideg voltam egy ilyen f*szság miatt, már gondoltam mindenfélét, biztos páromnak bejön, én vagyok a szamár a ló helyett, csak vár az alkalomra, biztos ezért jön haza ilyen jókedvűen munkából blablabla... és ezek napi szintűek!!! neki nem mondom, nem akarom megőrjíteni ezekkel, de közben én bolondulok bele...

Kérlek segítsetek. Elolvasok bármilyen könyvet. Meghallgatok bármilyen podcastet, videót. Bármit megteszek. A szívem pszichológushoz húzna, mert beszélni akarok, millió gondolatom van. De eddig kettőből nulla, és sajnos nagyon válogatós vagyok. Nem tudok akárkihez beülni és megnyílni, nekem előtte fontos, hogy lássam hogy néz ki, milyen területekkel foglalkozik, beszéljünk telefonon pár mondatot.

22N