Férfiak, anyátokkal milyen a viszonyotok?

Nekem egészségesen jó, segítek neki amiben kell a ház körül stb. beszélgetünk sokat olyanok vagyunk, mint a gyerekek , tehát jól el lehet vele szórakozni :D Még ps-ezni is átszoktam hívni, ha unatkozik azt tolunk pár NBA meccset egymás ellen, persze, mindig megverem benne és nem hagyom nyerni :D Nem együtt élünk csak egy emeletes családi házban ő az alsó szintem mi meg a párommal az emeleti szinten. Külön bejáró stb. tehát , ha nem akarnék vele vagy ő velem találkozni, akkor nem is kellene, de szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk és 42 éves vagyok.

Én még otthon lakok, de nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel. Bármikor elköltözhetnék, ha szeretnék, de én nem látom értelmét, hogy mindenáron egyedül éljek. Az életembe csak annyira szólnak bele, hogy elmondják a véleményüket és ennyi. Vagy megfogadom vagy nem. Viszont attól, hogy a szüleimmel élek, tudok mosni, takarítani, stb.

Amíg éltek a szüleim, mindkettővel nagyon jó volt a kapcsolatom. Fiatal voltam, amikor "beavatkoztak" az életembe, mondván: "Tanulj fiam!". Szót fogadtam. Iskolaválasztásomba nem avatkoztak bele, sem a házasságomba. Szerették a menyüket és az unokáikat (és viszont). Kár, hogy vége...

Szerencsére nagyon jó. A családi válalkozás miatt is kb. naponta beszélünk. Nagyon tapintatos az én életemmel kapcsolatban, csak akkor szól ha nagyon hülye lennék :) Az unokájával is imádják egymást. 36/f

jó. Anyu mindig beleszól, de az csak egy vélemény a sok közül.. vadidegenek is belepofáznak az életembe. Nem érdekel, megyek a saját fejem után.