Mièrt mondja azt mindenki, hogy egy gépfüggő soha nem fog megváltozni? Ti gépfüggő fèrfiak miért nem foglalkoztok a párotokkal?

Nőként írok most, én is voltam nagyon függő.

10 éves koromban kezdtem el wowozni, menekültem gyakorlatilag a való életből, mert az iskolában folyamatosan bántottak és nem volt egyetlen barátom se. Olyan szinten belemenekültem a játékba, hogy hétvégén gyakorlatilag wc-zni álltam fel, elfelejtettem enni, fürödni stb.

Anyukám 12 éves korom környékén nyáron beiratott egy táborba is, mert nagyon féltett, hogy ebbe beleragadok. Persze ott is szorongtam, nem szóltam kvázi senkihez, vártam, hogy vége legyen.

A játékon keresztül megismertem sok embert, némelyikkel a mai napig is jó kapcsolatban vagyok, találkoztunk is már sokszor. Tehát lettek barátaim, a játékból. Emiatt én azt vallom, hogy van jó oldala is.

Most 22 éves vagyok és a mai napig is játszom, pedig 3 éve már kapcsolatban vagyok és együtt is élünk. Óriási szeretetem van a játék felé, de a párom felé nagyobb, ezért megtaláltam az egyensúlyt. Naponta 1-2 órát játszok, hétvégente picit többet. Szerencsére neki semmi baja ezzel, ő is igényli az én-időt, addig ő sorozatot néz, zenét hallgat.

Lettek barátaim az évek során a "való életben is", akikkel hétvégente találkozunk. Amíg lehetett, eljártam koncertekre is, moziba, mindig szerveztünk mindenféle utazós-randikat.

Most a covid miatt nyilván kicsit jobban visszaestem, de soha nem hagynám, hogy a kapcsolatom rovására menjen. Van annyira őszinte kommunikáció közöttünk, hogy bármikor, amikor a párom úgy látja, hogy kezd megint beszippantani, kimozdulunk.

Szóval a véleményem erről annyi, hogy az embernek megkell ismernie a másik felét ahhoz, hogy visszavegyen. Olyan ember mellett kell lennie, akiért változni akar, mert őrülten szereti.

Szerintem aki nem képes erre, az nincs jó emberrel.

Bátyám ugyanez volt amúgy, évekig játszottunk együtt is. Ő 26 éves korára tudott kilábalni ebből, kiköltözött külföldre és most költözött össze egy olasz lánnyal, akivel már 1 éve együtt van. Mai napig játszik ő is, de tudom, hogy negyedannyit, mint anno. Mert fontos neki a lány, változni akar érte.

Ha a párod nem képes, nem hajlandó tenni a kapcsolatért, ne húzd vele az időt. Aki eleinte sem törekszik a változásra, az később sem fog.

22L

6. Neked mi bajod? Pont néhány napja volt itt hasonló kérdés és ott a 2.-3. oldalon vallotta be a kérdező, hogy igen, az ő gépfüggő barátja is programozó.

Nem, nem lol meccs közben tanultak meg programozni. Hanem nyilván érdekelte őket általában a számítástechnika és ebben egyszerre megtalálták a hivatásukat és a hobbijukat is. Kitanulták a szakmát régen normálisan, amivel mellékesen rengeteget lehet keresni, de ugyanekkor a hobbijuk is a számítógépezés. Anyagilag nyugodt életük van, most pedig tudnak függni, beleestek ebbe a függőségbe súlyosabban.

"Miért vagytok akkor kapcsokatban? Miért használjátok ki a másikat? Tudjátok egyátalán ,hogy ezzel tönkretesztek egy nőt , aki mindent megtenne èrtetek ?"

NEM kérdező, téged NEM a párod "használ ki" és "tesz tönkre". TE vagy az aki összejött egy szociális problémákkal küzdő emberrel és 6 éve ragaszkodsz hozzá, annak ellenére hogy ez neked nem jó. Meg akardo változtatni a párod hogy "segíts" neki de ő nem akar ilyen segítséget és utána meg vagy sértődve rá.

"Miért vagytok akkor kapcsokatban? Miért használjátok ki a másikat? Tudjátok egyátalán ,hogy ezzel tönkretesztek egy nőt , aki mindent megtenne èrtetek ?"

Szerinted milyen érzés a normális férfiaknak ilyet olvasni, amikor azt látjuk, hogy ilyen férfiak is párkapcsolatban vannak, mint a párod, mindeközben pedig rengeteg sokkal kevésbé problémás férfinak nincs párja? Milyen érzés azt látni, hogy a nők ennyire ragaszkodóak a szarhoz is és nem képesek aktívan tenni a saját sorsuk alakulásáért?