Hogyan és mikor mondjam el az elmondhatatlant a férjemnek?

Azt, hogy ezt a témát már az első randik egyikén illik letisztázni, mert későbbiekben csak bonyodalmat és szenvedést szül.

De minimum csak akkor összeházasodni ha ebben nem különböztök.

Egyébként rengeteg férfi nem más gyerekét akarja, hanem csak és kizárólag sajátot, de ezt nem velünk kellene megbeszélni.

Abszolút nem rábeszélni akarlak, ha tényleg nem akarod, akkor ne, de azt is vedd számításba, hogy egy saját gyerekhez máshogy állnál, mint másokéhoz.

Ha ennyire szeretne gyereket, nem hiszem, hogy "beéri" egy iskolás korú örökbe fogadottal, viszont mivel nem ismerem és nem tudom hogy áll a kérdéshez, így nyilván nem biztos. De azért általában aki ennyire gyerekre vágyik, az sajátot szeretne. Idegenekként szerintem erre nem lehet jó választ adni, mert nem tudhatjuk, ezt tényleg vele kéne megbeszélned.

Úgy mondd el neki, ahogy ideírtad. Nekem furcsa, hogy 5 év alatt ez nem jött szóba, de nem akarok ítélkezni.

Mivel én sem akarok gyereket, nem tudom átérezni annak a helyzetét, aki akar.

Huhh.. Tapasztalatot tudok csak megosztani, tanács helyett.

Úgyanígy voltam a gyerekekkel. Egyszerűen nem. Nem akartam. Mindenki mondta hogy majd jön ez az érzés. És utáltam ha ezt mondták. Inkább háziállatok.

Aztán megszületett a nővérem kislánya, és mint a villámcsapás. Ilyesfajta szeretetet életemben nem éreztem.

Mondjuk mi nagyon Nagyon közel állunk a nővéremmel, szoros a kapcsolatunk, ez valószínűleg közrejátszott.

De most már el sem tudom képzelni, hogy a sajátomat tudom e majd jobban szeretni, egyszerűen annyira szeretem az unokahugaimat.

Találkoztam a gimis kolesztársaimmal, és amikor szóba jött a gyerektéma, le voltak döbbenve hogy beszélek róluk, mert emlékeztek hogy mennyire nem szerettem őket, és még csak meg se próbáltam úgy tenni, hogy akár csak kedvelem a gyerekeket.

Igen. Változhat a világ.

Velem megtörtént, pedig hajthatatlan voltam. De az a pici lány mindent megváltoztatott

Konkrétan átvágtad.

Én elkösszönnék a helyében és keresnék olyan párt akivel családom lehet, te meg építgesd a karriered.

Az örökbefogadás nagyon rossz ötlet. Vedd figyelembe hogy egy gyerek érző ember, nem lehet visszaadni és ugyanannyi gond van vele mint kiskorban, nagykorban,felnőttkorban.

1. pénzbe kerül, minél nagyobb annál többet eszik. ruháztatás, kabát, cipő minden évben több szett. a kínai kabát 6500, a h&m 9-10 ezer. Napi szükségleteken felül Milliók mennek el a tanítatására, kell neki életkezdő pénz, segítség a lakásvásárláshoz, minden szülő magától veszi el ezt a pénzt. nincs olyan, hogy a fölöslegből, ha csak nem vagytok milliárdosok.

2.mint minden ember, alapjáraton lusta, van olyan hogy biológiai agresszió.Sok sok türelemmel, energiaráfordítással lehet nevelni, de mindig lesz saját akarata.

3.dackorszak, kamaszkor, visszapofázás, kimaradozás, rendetlenség, örökös alkalmazkodás. még a legjobban nevelt gyereknél is van nem kevés fejfájás okozva a szülőnek. egy viszonylag jól nevelt gyerekbe egy szülő rengetek időt és energiát öl, hogy az olyan legyen, hogy azt mondják rá"milyen jólnevelt".

4. ha balesetet szenved és lebénul vagy maradandó fogyatékossága lesz, lemondhatsz az utazásról, de még a munkádról is, ápolhatod otthon életed végéig. és ez felnőtt korában is bekövetkezhet

5.felnőtt korában is lehetnek problémái, drog, válás és akkor hazacuccol a szülői házba, adósságot vesz a nyakába és az utcára kerül...

Ilyen attitűddel semmiképpen ne fogadj örökbe. inkább szülj. de a legjobb lenne ha nem szülnél és szétválnátok. mert amit fent írtam, azokat a terheket te mentálisan nem bírnád.

Azért elég nevetséges, hogy hosszan fejtegeted, milyen mély és őszinte a kapcsolatotok, de konkrétan aljas féreg módjára átverted.

Aki gyereket akar, az nem fogja beerni egy 6-7 éves, nem saját gyerekkel. Aljas dolog volt, hogy ezt nem mondtad el neki a házasság előtt.

Ne cseszegessétek már.. Nem vágta át. Írta, hogy a kapcsolat legelején tisztázta, hogy előbb x dolog és utána talán....

Mondd el neki amit ide leírtál!