Az jó ötlet szakítási fájdalom elkerülése ellen, hogy addig maradok a kapcsolatban míg nekem teljesen pokol nem lesz, és aztán nem sírni fogok utána, hanem jó érzéssel tölt majd el?

Szerintem nem annyira rossz ötlet, de egy nagy hátulütője lehet: elmehet a fiatalságod és mindenhez késő lesz, mire megérsz a fájdalommentes szakításra. Én már 1,5 év után boldogtalan voltam, akkor véget ért az igazán szép időszak, de szerettem. Eljutottam oda 2,5 év után, hogy ennek már nincs értelme, szakítani akartam, de visszakönyörögte magát. Mivel szerettem, hinni akartam kettőnkben. Ő szerintem nem szeretett, szerelemmel pláne nem - igaz, nem is képes erre az érzésre -, de a szex és egyéb érdekek miatt ragaszkodott hozzám. Én persze abban reménykedtem, hogy szerelmes. 8 év után jött el az a pont, amikor már én nem szerettem, és nem fájt már volna a szakítás. De akkor már gyerekünk volt és anyagiak miatt se lehetett szétmenni. Én már rég mást szeretek, de persze így már hiába. Mindenesetre a szakítás nekem már csak megkönnyebbülés lenne. A kapcsolatunkat már évekkel ezelőtt meggyászoltam, most már csak akadályoz abban, hogy egy engem szerető ember karjában alhassak végre éjjelente.

Minél tovább szenvedsz, pont ez fog benne tartani. H ha már ennyi érzelmet, energiát, időt beletettél akk már csakazértsem hagyod ott.

Mitől félsz?

Az ismeretlenől.

Az ismeretlentől.