Úgy érzem, összeomlottam a gyerekkori "élményeim" és a párom hatására. Sorstársakat keresek. Budapesten hol, milyen szakember tudna segíteni? Lassan öngyilkos gondolataim vannak már.

Tulajdonképpen mi a problémád, mitől akarsz megszabadulni?

Tőlük, attól, hogy meg akarj felelni nekik, ami ugye belőled jön.

Vagy csak egyszerűen egyedül akarsz lenni, csak magadban, legalább egy ideig?

[link]

Kis általános összefoglaló. Lényeg hogy kezdd el egy szakemberrel egy elképzelésed szerint és nézd meg mennyire érzed biztonságosan magad, mennyire tudsz beszélni vele, mennyire bízol meg benne. Utánuk tudsz keresni mi az esetleges szakterületük, mivel foglalkoznak inkább, milyen véleményeket kapnak és hasonlók. Ismerősi körben kérdezd meg jár-e valaki valakihez, mit gondol róla, ajánlja-e.

Sajnos a járványhelyzet brutális módon kikészítette az embereket és tudtommal elég sűrűek a naptárak. Ne add fel ha az elején nem sikerül vagy nincs hely, próbálkozz tovább másnál.

A sok hülyére ne hallgass itt, imádnak még egyet belerúgni a földön fekvőbe.

---

Ez már nem ide tartozik, de az okos korlátozásoknak ilyen következményei lesznek; a következő 10-15 évben súlyos árat fogunk fizetni a pánikoltatásért és a gyávaságért.

Te is és a párod is keressetek pszichológust minél előbb. Ne ugyanazt, úgy nem lehet.

Ajánlani nem tudok, mert nem budapesti vagyok, de hidd el, segíteni fog. Én is jártam. Tarts ki!

Szia! Sajnos eléggé át tudom érezni a helyzeted, mert egy picit az enyém is hasonló.

Elég hülye családban nőttem fel, emiatt kiskorom óta szorongok, és nagyon durva megfelelési kényszerem van. Ezáltal viszont nekem párom sincs jelenleg, a párkapcsolattól is félek, hogy a másik fél olyasmiket vár el tőlem, amik alap dolgok lennének, de én nem tudom megadni neki, mert a szüleim annyira lenyomták nullára az önbizalmamat. Kb. folyamatosan igyekeztek "kiszolgálni", de semmilyen szeretetnyelvük nem volt, állandóan azt éreztették, mekkora teher vagyok nekik, és bármit csinálok, nem jó.

Tudom, hogy nem segít, hogy ezt leírtam, de csak annyi volt a célom vele, hogy nem vagy egyedül, és semmiképp ne add fel.

Nekem a meditálás amúgy sokat segített. Olyankor az agyad más üzemmódba kapcsol, és lehetőség van "átírni" a múltbeli hibás "programokat". A tudatalattidba nagyon sok hülyeséget beraktak gyerekkorodban, de ha pozitív, megerősítő dolgokat mondasz magadnak meditálás közben, akkor azok kerülnek a régiek helyére. Youtube-on, google-ban is találsz erre ötleteket (vezetett meditációk, pozitív mantrák stb).

Kicsit normális társaságot kéne keresned. Jó, hogy jót akarsz a bántalmazott párodnak, de te is hasonló hátterű vagy. Keress először is egy szociális hobbit, ahol tudsz ismerkedni, jó családból jövő emberekkel, nap közbe ki lehet menni, meg mindjárt itt a nyár és minden kinyílik ismét.

Meg nem ártana egy jó családból jövő ember neked. És szintén a párodnak vagy tereljétek a hangulatot jó irányba. Hátránnyal indultok, de nem kell benne maradni.

Szerintem találnod kéne egy olyan hobbit, amibe jó vagy és örömet okoz és énidőt ad a töltekezésre. Ezek segítenek abban is hogy egy kialakult program mintát felülírj.

Ha élvezed amit csinálsz akkor az érzés erősebb lesz és megvéd a berögzült program mintáktól. Próbáld első körben megélni a szabadság érzését, a jelen örömét, a rácsodálkozást, és miután ez sikerül te is rájössz hogy tulajdonképpen a megfelelési kényszer programod csak egy hatástalan valami amit már jóval korábban át tudtad volna programozni magadban.

Kell találnod egy olyan emléket gyerekkorodból amikor még a gondtalanságot és a kiváncsi örömtől csorduló rácsodálkozást érezted. Mikor rátaláltál akkor csak érezd és aztán jön a motíváció is. A pároddal beszélned is kéne. Elmondani neki hogy mikkel küzdesz majd. Valószínűleg csak kivetíted a mintát de ha beszéltek ezt gyorsan ki tudod deríteni. Ilyenkor keress olyan tulajdonságokat mikor úgy érzed, hogy hasonló, amik nem emlékeztetnek gyerekkori emlékekre.