Ha össze hasonlítanád párod miben változott?

Köztünk van hat év, mind a ketten a húszas éveinkben járunk.

A páromnak nehezére esett kompromisszumokat kötni, illetve kifejezeni az érzelmeit ami mára már szerencsére nem probléma.

Sokszor mondott bántó dolgokat, amiknek két értelme volt, sokszor nem tudtuk a problémákat megbeszélni. Ezekeben a dolgokban nagyon sokat fejlődött, lassan öt éve vagyunk együtt.

A kommunikációban voltak nagyon nagy hibák, amiben csiszolódnunk kellett.

Én 18 voltam mikor összejöttünk, ő 19.

Most 23 éves vagyok, ő 24.

Megtanulta kimondani ha nyomja valami, nem sepri szőnyeg alá a problémáit mint az elején. Sokkal kompromisszumkészebb szinte mindenben, ha nem egyezik valami. Őszintébb, nyíltabb velem, azelőtt is a legjobb barátom volt, de most végképp ezt érzem, a párom és a legjobb barátom egyben. Sokkal felelősségteljesebb lett mind tanulmányok, munka és magánéletben. 1 éve költöztünk össze, örökbefogadtunk közösen két kisállatot is. Eleinte pl teljesen meglepődött, hogy az állatnak ki kell cserélni naponta 1x, de inkább 2x az ivóvizét, mert "hát de még van benne" :D (cicákról van szó, belenyomják a lábukat, borogatják stb).

Na most pl. tegnap csapatépítőn voltam kollégákkal, mire hazaértem víz kicserélve, kaját adott nekik, almot kitakarította, teljesen magától. Szóval remekül beletanult ebbe, hogy felelősséggel tartozik értük Ő is, hisz közösen akartuk őket :)

Mikor összejöttünk még abszolút nem volt a tervezgetős típus, én kiskorom óta tudom, hogy a huszas éveim vége felé szeretnék gyűrűt, 30 után házasságot és gyereket. Na vele erről lehetetlen volt beszélni, de így utólag nem tudom mit vártam egy 19 éves sráctól :D na mostmár magától utalgat arra, hogy 1-2 éven belül szeretné megkérni a kezem és érdeklődik milyen gyűrűk tetszenek stb. :)

Mikor összeköltöztünk mindketten szülőkkel laktunk előtte, semmi tapasztalat nem volt az önálló élettel kapcsolatban. Én féltem, hogy mivel nála a szülők kvázi mindent megcsináltak, tőlem is ezt fogja elvárni. Hát hála égnek mindig jön, segít, ha csak ő van itthon magától megcsinál ezt-azt. Szóval abszolút felnőtt az évek során. :)

Most ugyan még csak a huszas éveinkben járunk, de úgy gondolom ha így haladunk nagyon jó páros leszünk 30 után is. És azt is elmondanám, hogy én is rengeteget fejlődtem mellette mert végig támogatott és türelmes volt. Kinőttem a hisztit, a féltékenységet, az uralkodni akarást, a sárkánykodó mentalitásom. Azelőtt sík ideg voltam ha elment sörözni a kollégákkal, most meg már szinte várom, mert felrakom a legrusnyább arcmaszkot és beülök 2 órára a kádba, meg sorozatot nézek, ilyesmi. Szóval mellette rájöttem, hogy az én-idő az szuper dolog és kell is! Ami szerintem hatalmas előrelépés egy olyan embertől, aki olyan volt, mint egy pióca.

23L

Kb 18 év észrevételei (17-35 éves koráig).

Megváltozott a teste a két szülés után. Ennek nyilvánvaló negatív hatásai mellett nem kevés előnye is lett, mert farosabb, bögyösebb lett, van csípője.

Megtanulta szeretni magát, szereti a testét, nem szégyellős. Gimisen farmer + fekete póló volt amit hajlandó volt felvenni, most bátran feszít rövidke nyári ruhákban, és büszkén stíreli a tükörképét a kirakatokban.

Fejlődött a szexualitása. Korábban akkor kaptam visszajelzést, ha valami nem volt jó, most már bátran kommunikál és nyitott újdonságokra, nem rest kezdeményezni.

Kevésbé alárendelődő "jókislány" (végre). Hatalmasat fejlődött az önkifejezőkészsége, és az önérvényesítése. Tizenévesen ha valamit szóvá tettem, vagy némán megjavította, vagy vállat vont, hogy majd lehiggadok. Most már sokkal jobban törekedik arra, hogy elmagyarázza a saját oldalát.

Sokat fejlődött az önismerete. Kevésbé akar a külső elvárásoknak megfelelni, és sokkal jobban keresi, hogy neki mi a jó.

Csapatjátékosabb és kompromisszumkészebb lett. Nem csak az számít, hogy minden meg legyen csinálva pontosan úgy, ahogy ő szereti, hanem az is, hogy hosszú távon fenntartható és egyensúlyban legyen.

Nyilván minden fenti egy folyamatos fejlődés egy stádiuma, és mindegyik fejlődni is fog még.

Sokkal barátságosabb, kedvesebb volt másokkal szemben, érdeklődőbb a világ dolgaival kapcsolatban. Vidámabb, jókedélyűbb volt az alaptermészete.

Sok jó tulajdonsága megmaradt még ezeken kívül, de sokszor úgy érzem, egy teljesen más emberrel élek mint akivel megismerkedtem, akihez hozzá mentem.

De, még mindig ő a tökéletes társ számomra, szóval egész jó tartalékai voltak jó természetből. :D

Meg azért csak közel 20 év telt el, és pont az ötvenes éveit járja, mikor is szerintem kezdenek előjönni a korral járó tulajdonságbéli változások.