Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek adjam fel, fogadjam el, hogy ennyi idő jár nekem, és majd hátha változik a dolog?
Idén nyáron végzek az egyetemen, ha minden jól alakul, nyár közepétől dolgozni fogok. (Persze meg kell várni, míg megérkeznek a hivatalos papírok, illetve remélhetőleg minél hamarabb munkát is találok.)
Párommal két és fél éve vagyunk együtt, közösen bérlünk egy lakást, abban a városban, ahol tanulunk. Ez a város mindkettőnk szüleitől kb 100 km-re van. A bérleti díjat ösztöndíjból fizetjük. Nyilván ha lenne nagyobb kiadásunk, szükséges lenne a szülők anyagi támogatása, de ez ritka. Párom egy évvel fiatalabb nálam, másik szakra jár, két éve van még hátra. A problémám az, hogy neki régi vágásúak a szülei, elvárják, hogy mindig hazamenjen a gyerekük (aki egyébként 22 éves, férfi). Így hétvégén mindketten a saját családunkhoz megyünk. Én próbáltam már, hogy elmentem hozzájuk, ugye a gesztus miatt, viszont náluk mindig van valami balhé, nem lehet tanulni náluk, illetve nyugton lenni sem, olyankor mi főzünk, illetve párom segít hol az anyjának, hol az apjának, rám olyankor nemigen jut idő. De legalább egy légtérben lehetünk.
Beszéltem már vele a jövőről, de sajnos csak veszekedés lett belőle, hogyha én elkezdek dolgozni nyártól, akkor nem fogok tudni mindig haza (sem a saját, sem az ő családjához) rohangálni. Olyan lesz a munkám, ami lehet, hogy késő estig tart, amikor már nincs vonat vagy busz, és nyilván nem szeretném, hogy a hétvégém, a pihenésem fele mindig utazással menne el. Hiába 100 km, a busz sok helyen megáll, járattól függően 3-4 óra is lehet az út, a vonat szintúgy, mert nincs közvetlen járat. Viszont ő kijelentette, hogy ő mindenképpen amíg tanul, haza fog járni hétvégén, és pont.
A hozzáállása alapján tehát úgy fogunk kinézni, hogy ő hétközben (suliidőben, nyáron attól függ, el tud e menni nyári munkára) az albérletben lesz, hétvégén pedig hazamegy. Én meg vagy hazamegyek, vagy maradok egyedül az albérletben. Nyilván az is opció, hogy hozzájuk megyünk, viszont amennyiben én péntekenként nem érem el az utolsó járatot, ő biztos nem fog megvárni, hanem hazamegy egyedül.
Szerintetek mit kellene tegyek? Fogadjam el, és hétvégéket vállaljam be, hogy egyedül töltöm? Nyilván kibírom, ha nem lenne párom is így lenne, csakhogy van párom, akivel szeretném együtt tölteni a szabadidőmet.
Sok részlet persze hiányzik, de szerintem így is hosszú lett.
Olyan válaszokat kérlek ne írjatok, hogy szakítsunk, mert egyébként nagyon szeretjük egymást, illetve nem gondolnám, hogy a szakítás jó megoldás.
válasza:Bírd ki egyedül. Azért heti 5 napot együtt vagytok, nehogy már ne legyen elég.
Nyilván nem azért jár haza, mert anyuka nyalja a s*ggét, hanem mert a szüleinek szüksége van a dolgos kézre. És ez a normális, ha valaki felelősséget vállal a caaládjáért, nem csak zabálja a rántott húst két dugás között, meg vakarja a heréit míg az anyja mos rá.
Nem is értem mit vársz, hogy ha a párod HAZAMEGY, akkor körbe lesztek ugrálva, és nyaralni mentek?
válasza:" hanem mert a szüleinek szüksége van a dolgos kézre. "
Oké, havi egyszer. Az teljesen rendben van. Annyiszor illik is meglátogatni őket, na de gyereket nem azért "csinálunk", hogy minden hétvégén otthon csicskáztassuk, mikor már felnőtt és saját élete van.
válasza: válasza:Egyrészt ne csináljunk már úgy, mintha a hétköznapi és a hétvégi együttlétek egyenlőek lennének, mert baromira nem azok. Hétköznap az ember dolgozik/tanul, azt nem lehet csak úgy lerakni, este együtt tudnak lenni a felek, de ha olyan a munkaidő, normálisan el sem lehet menni valahova. Másrészt itt a felek még a péntek estét sem töltik együtt, mert mennek a szülőkhöz, szóval mi marad? Vasárnap hazautazik a párjához, péntek este meg a szülőkhöz. Nagyon sok minőségi időt lehet így együtt tölteni...
Kérdező, a párodnak a sarkára kellene állnia, mert felnőtt ember. Igen, még bizonyos szinten szüksége van a szülei segítségére, ha valami váratlan közbejön, de alapból elvagytok önállóan. Nem, nem kell a szülőket teljesen hanyagolni, de igenis le kell válni róluk, mert most már ti is egy család, egy egység vagytok, és így, hogy együtt laktok két és fél éve, megosztjátok a költségeket, stb., te neked kéne lennie az elsődleges családjának. Legalábbis feltételezem, hogy veled tervez házasodni vagy legalábbis leélni egy életet, ha házasodni nem akar, veled tervez gyereket, stb. Nem teheti meg, hogy minden hétvégén lepasszol, legyél egyedül. Hacsak a szülők nem betegek, vagy nem tudják ellátni magukat, akkor bőven elég három-négy hetente elmenni hozzájuk. Mert azért a te családodat is illene neki meglátogatnia. És kellenek a kettesben töltött hétvégék is. Vagy menjen el kéthetente egy napra, pénteken ott alszik, szombat délelőtt, kora délután megteszi, amit kell, aztán hazamegy hozzád, és tietek a vasárnap. Vagy majd ha gyerek lesz, akkor is minden hétvégén hazarohangál? A párod nőjön fel, húzza meg a határait és találjatok ki egy olyan megoldást, ami mindkettőtöknek jó, a szülők meg fogadják el, hogy felnőtt a gyerekük, és nem lesz otthon minden egyes hétvégén, és tanuljanak meg újra kettesben lenni.
válasza: válasza: válasza:Hát figyelj, amíg nem tud leválni a szüleiről, addig te mindig csak másodlagos leszel.
Egy normális párkapcsolat nem így néz ki, hanem a párod az első, a többi programot kell ahhoz igazítani.
Szóval vagy vársz pár évet, hátha felnő a gyerek, vagy megszokod, hogy a háttérbe szorulsz, vagy szakítasz vele.
Mondjuk gyereket ne vállalj be neki szerintem, mert az anyós vagy mindenbe beledirigál majd, vagy az egész teher rád fog szakadni száz százalékban, mert apuci mindig a szüleinél lesz, és nem veletek otthon.
8-as, igazad van. Mondtam neki, hogy álljon ki értem a szüleivel szemben, viszont erre megharagudott és azt mondta, hogy szépen nézünk ki, most akkor én zsarolom őt érzelmileg.
9-es, hát ettől én is félek.
Szakítani azért nem szeretnék, mert ezen az egy (és igazából sajnos fontos és súlyos dolog) dolgon kívül minden rendben köztünk, hasonlóan gondolkodunk (ezt az ügyet leszámítva), nehéz így írásban érzékeltetni, talán úgy tudnám legjobban, hogy amikor együtt vagyunk, akkor a kapcsolatunk jól működik, de ebbe belerondít a hétvége. Akkor valahogy szétesnek a dolgok köztünk (bár mindig írunk egymásnak, de nekem szükségem lenne rá, hogy mellettem legyen, halljam a hangját stb).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!