Nagyon szeretem a páromat, de azt érzem kezd a mentális egészségem rámenni a kapcsolatra. Mit tehetnék?

Ha az az egy beszélgetés arról szól, amit a 11es javasolt,akkor igen,annyit megér.

Bár szerintem az is falra hányt borsó.

még annyi, hogy ő a tipikus rádtelepedős, komplekxusos fószer, aki bár nem mondja ki, hogy ne menj, ne barátkozz, de máshogy ezt sugallja. El akarja érni, hogy minden miatt bűntudatod legyen, és lényegében senki és semmi ne maradjon az életedben, csak ő.

és mindez azért, mert neki ez kényelmes. és emellett baromi önző életképtelen. értem és, hogy dolgozik bennd az a jó szíved, de pont azért nézett ki pont téged, mert tudja, hogy te ezt elviseled. (valszeg nálad se kerek minden és ő ezt pontosan tudja) sőt azt is, hogy másnál esélye se lenne. most vagy teljesen megfolyt a passzív-agresszív, kötődésizavaros, mentálisan beteg (mert az, tudod, tudjuk) viselkedésével, és talán kiszeretsz belőle (nem vagy te a megmentő, ezt ne felejtsd el) vagy pedig hagyod, hogy egy roncsot csináljon belőled. Mert azt fog. És ő ettől baromi boldog lesz, mert eléri azt, hogy CSAK ő legyen, senki más.

Ez már a harmadik kérdésed a pasiról, nem? Ha nem, akkor ne haragudj, nyilván tudom, hogy több ember is lehet ilyen MÉRGEZŐ, de a (többszöri) kérdésfeltevés eleve azt bizonyítja, hogy te is látod, hogy ez így nem oké. Csak valamiért nem mersz lépni.

"Rengeteg közös van bennünk, ugyanazok a hobbik, az ízlés mindenben. "

Ez egyáltalán nem biztos. A párodhoz hasonló komplexusos emberek előszeretettel alkalmazzák a tükrözés technikát, akár öntudatlanul is. Olvastam róla, videókat néztem/hallgattam, és sajnos nekem is van saját tapasztalatom. Sokáig meggyőződésem volt, hogy az exem az én férfi verzióm, a másik felem volt, közben csak színlelt. Visszatükrözött engem, ám előbb-utóbb kilógott a lóláb. Tudtam, hogy bármit mondok, akár a szöges ellentétét is a valós nézeteimnek, úgyis eljátssza, hogy egyetért velem, hogy pont úgy gondolkozik ő is. A családtagjaimnak, barátoknak már az elején feltűnt, hogy semmi közös nincs bennünk, én mégis meg voltam arról győződve, hogy ő olyan, mint én, csak ellenkezű neműként.

"De mindig csak azt mondja, hogy hálásnak kéne lennem, hogy így védelmez."

Ez hatalmas piros zászló. Miért legyél hálás olyan dologért, amit nem is kértél, ami kényelmetlen számodra? Szokták mondani, hogy a Pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Igazán csak az tisztel és szeret téged, aki figyelembe veszi az igazi vágyaidat, és nem az övét próbálja rád erőltetni. A párod konkrétan problémákat generál, hogy meg tudjon védeni valamitől, ami nem is létezik, és ő lehessen a "hős lovag, akinek hálával tartozol".

"Annyira feszült vagyok éjjel-nappal, hogy megbolondulok. Ez már kimeríti a bántalmazó/mérgező kapcsolat fogalmát?"

Igen, a bántalmazó kapcsolat megmarkánsabb tünete, hogy az áldozat csak árnyéka régi önmagának. Folyamatosan feszült, frusztrált, lehangolt, fáradt, semmihez sincs kedve. Én a mérgező kapcsolatom végén már teljes vérképelemzést akartam csináltatni, hiszen napi 8-9 óra alvás, 3 csésze kávé és 2 doboz energiaital ellenére is folyamatosan majd elaludtam mindenhol, feledékeny voltam.

Aztán végül elérkeztünk a szakításig, nehezen, de rávettem magam. Mondjuk némelyik bunkó beszólásával, sértésével, amit nagyon a legvégén kaptam, még segített is kimondani a végszót. Ez hónapokkal ezelőtt volt. Azóta mind lelkileg, mind testileg sokkal egészségesebbnek érzem magam, energikusabb, vidámabb vagyok, és ez a környezetemben élőknek is feltűnt. Pedig új pasi nincs is a képben, totál szingli vagyok, és mégis boldogabb, mint a kapcsolatomban, főként az utolsó évünkben, ahol minden végleges romlásnak indult. A bőröm szebb, a hajam végre nem hullik, a menstruációm ideje kiszámíthatóbb. Semmiért sem cserélném ezt az egészségi állapotot, sőt, igyekszem, hogy még jobb legyen. Hiszen nekem sosem voltak problémáim a fizikai egészségemmel, a kivizsgálásokon mindig tökéletes eredményeket értem el. Kb. a kapcsolat felénél tényleg volt egy vérvételem, akkor már minden értéknél díszelgett szinte egy felkiáltójel, sőt, inzulinrezisztenciát is megállapítottak.

Kérdező, neked is ajánlom, hogy az egészséged érdekében tegyél meg mindent! Ha az életed múlik rajta, akkor meglátod, mennyire fontos kilépni egy mérgező kapcsolatban. Ha azt vesszük, én még enyhébb problémákkal is megúsztam (IR, hajhullás, kiszámíthatatlan ciklus, folytonos hányinger, szédülés, fáradtság), de van egy videós, akinek kezdetben pajzsmirigyproblémái lettek, később daganatot találtak nála. Tényleg, vess rá egy pillantást, meglátod, mennyire a saját kapcsolatodra ismersz majd: Babette a fiókból a neve. Szintén ajánlom még Nárcisz Coach Barbara videóit.

#15. vagyok, tudom, így is sokat beszéltem, de valamit kihagytam.

Én is azért nem léptem sokáig, mert mindig rengeteg ígéretet kaptam, illetve amikor nagyon kifelé állt a szénája, mindig erőt vett magán, és pár hétig normálisan viselkedett. Igazából pont annyit tett bele a kapcsolatba, amivel még maga mellett tudott tartani - nem többet.

A pszichológus ígérete nálunk is megvolt, mint ahogy korábban írta valaki. Tudtam is volna neki szerezni én is, abból a központból, ahová én jártam terápiára. (Sajnos az áldozatok sincsenek általában rendben, hiszen egy egészséges önértékelésű ember nem tűrné pár hónapnál tovább ezt a fajta uralkodást, érzelmi bántalmazást.)

Végül természetesen ő nem ment el pszichológushoz, és amikor kicsit mérgesebben rákérdeztem, hogy miért, hiszen nem ezt ígérte, a következőt felelte: "Azért nem megyek el orvoshoz, mert félek, hogy akkor kiderülne, hogy magamnak okozom a problémáimat." Ebből kiderült, hogy ő valójában sosem fog pszicháterhez, sem pszichológushoz fordulni, mert szeretné fenntartani a fantáziavilágot, ahol ő a csupa jó, és minden rosszért mások a hibásak - köztük én is.

Kérdező, kérlek, ne várd meg, amíg teljesen tönkretesz!

Hallgass a 15-re.

Mindketten tapasztalatból beszélünk.

14-es voltam.

Hú, sok igazat mondtak, de tényleg sajnálom ezt a srácot is, mert össze fog omlani, ha ott hagyod.

Viszont ha maradsz, akkor magadnak ártasz.

Nehezen írom le, mert senkinek nem akarok ártani, de itt csak az a kérdés neki, vagy magadnak tegyél-e rosszat.

Mert ha kitartasz mellette, akkor neked kell nagyon sok kompromisszumot kötni. Ha nem tartasz ki, akkor lelkileg neki a "világvége" jön el, még súlyosbodhat a betegsége is nagyon komolyan.

Ez a ...melyik ujjamat harapjam.

Azt tényleg érdemes megpróbálni megbeszélni vele, hogy ez így, hogy nem tudsz szabadon lépni egyedül egy lépést sem, ez így nagyon sok neked, így úgy érzed agyonnyom.

Mondd el, hogy úgy érzed, egyébként jó vele, ha ez nem így lenne.

Szeretnéd ha kicsit szabadabban tudnál kedvedre való dolgokat tenni, mindenkitől függetlenül.

Csak az a baj, ha egy embernek van egy egyénisége, akkor azon vagy nem lehet, vagy nagyon lassan lehet változtatni.

Ezt tényleg neked kell eldönteni, mi adja a többet.

Az, hogy vele vagy, vagy pedig ha megszabadulsz az erőltetettnek látszó nyomásgyakorlással presszionált elvárásoktól.

Ez már csak rajtad múlik.

A 18-as válaszolóhoz annyit tennék hozzá, hogy nem a kérdező felelőssége, hogy mi lesz a szakítás után a pasival. Sőt, talán pont egy ilyen pofon (elhagyás) által ébred rá, hogy igen is, baj van vele, kezeltetnie kell magát. Ha vele marad a másik fél, mondván, hogy "jó veled, csak kicsit változtass", azt úgy értelmezi, hogy nem is kell megváltoznia, hiszen a társa szereti, és mindent megbocsát neki. Tudom, több milliószor végigzongoráztam én is a mérgező kapcsolatomban.

Minél több összeveszés és megbocsátás volt a kapcsolatban, annál többet engedett meg magának exem. Eleinte csőstül jöttek az ígéretek és a drámai bocsánatkérések, hogy ő többet nem tesz ilyet, és nem akar olyanná válni, mint az apja. (Ő szintén bántalmazó volt, még durvább mértékben, mint a fia.) Míg a végén már csak a lecseszést kaptam, hogy igen is, amiket rám kényszerít, azok a dolgok JÁRNAK NEKI, és hálás lehetnék. Amikor akaratomon kívül is szexeltünk, a fejemhez vágta, hogy örüljek, mert más pasi csak szárazon beteszi, ő meg legalább alám nyal. (Egyébként nem vagyok prűd vagy ilyesmi, szóval azzal sem lehet vádolni, hogy rendszeresen visszautasítottam a közeledését. Azonban előfordult időnként, hogy nem akartam, és akkor nem értette meg a NEM szót.)

Én is pontosan attól féltem, hogy jaj, szegény exem összeomlik, hiszen nehezen talál más nőt. (Előttem nem volt szerencséje a lányoknál.) Ráadásul neki is kis szerencsétlen élete volt, amire rá is játszott, és én folyamatosan megsajnáltam. Azt hittem, ő az áldozat, ezért sokáig nem vettem észre, hogy valójában én vagyok az. Közben folyamatosan idegeskedtem, hányingerem volt, szédültem és meg akartam halni.

Tudtommal nem omlott össze, sőt, a kapcsolat végén az volt a legnagyobb baja, hogy "innentől verhetem a farkam". Ezzel tette egyértelművé, hogy nem a jelenlétem, személyem hiányzik neki...

Pont, hogy arra játszanak, hogy lelkiismeretfurdalást keltsenek a másikban. (ilyenkor jön az, hogy nélküled senki vagyok, egy szar, nincs értelme az életemnek stb). Ez mind-mind manipuláció, és a legaljasabb. Közben meg elégedetten hátradől, hogy: na, ezt is elértem.

Sajnos vagy nem sajnos, az ilyen ember egy életképtelen pióca, más energiájt szívja el, és ő ettől érzi jól magát. És ez kőkemény önzőség, amin nem fog (tudni/akarni) változtatni. Az ígéretei mindig csak légbőlkapottak lesznek.