Az én hibám, ha a barátom bizonytalan abban, hogy szeretem-e még?

Nem benned van a hiba. A fiatal kapcsolatokban sokszor elofordul, hogy elfejlodnek a felek egymas mellett, mert a ferfiak es nok erettsegi szintje mas idoszakokra esik. O most eri el azt az erettsegi szintet, ami felnottkent meghatarozo lesz az elete tovabbi reszeben. Teljesen normalis, hogy mar mashogy latja a vilagot, ahogy par evvel korabban. Szerintem o sokat valtozott, de o ennek kevesbe van tudataban. Megvaltoztak a prioritasai, vannak dolgok, amiket most tobbre ertekel, korabban meg masok voltak azok. Ezert sem tudja megmondani, se o, se te, hogy mi valtozott. Hiszen semmi nem valtozott, csak o gondol mar mast. Ha jobban megkapirgalnank a felszint, lehet rad vetiti ki a gondjait. Nem benned bizonytalan, hanem onmagaban, hogy szeret-e teged elegge. Azt szoktak mondani, hogy nem a szavakat, hanem a tetteket kell nezni. En annyiban arnyalnam, hogy praktikus lenne, ha idonkent megerositened szoban azt, amikor erzed, hogy valamit erted tesz. Most arre van szuksege, hogy egyertelmu visszajelzest kapjon, hogy jol csinalja, amit csinal. Az fontos, hogy legyen ok, mert akkor megkerdojelezhetetlenul oszinte lesz szamara. Tehat amikor hoz egy csokit a boltbol neked "csak ugy", akkor nyugodtan tulreagalhatod, hogy annyira orulsz neki, hogy mindig gondol rad, olyan boldog vagy es sosem cserelned el senki masra. Az ilyen dolgoknak azert van ereje. Kozvetlen, sallangmentes kommunikacio. A ferfiak ebbol ertenek, nehezen dekodoljak a szamodra egyertelmu tetteket.

Én a helyedben elgondolkoznék azon, hogy esetleg azért mondja ezeket, mert ő ijedt be az esküvőtől és saját magában bizonytalan. Sokszor a másik érzi magán ezeket és a párja szájába akarja adni, hogy ő adjon bizonyosságot.

Vagyis ezt a "szeretem-e még" kérdéseket valójában magának tette fel, mert nem biztos abban hogy még szeret-e