Meddig fog még fájni a férjem érzéketlénsége?

Vagy örökké fog fájni, vagy pedig addig amíg kiégsz mellette. Akkor habár fájni nem fog, egy hatalmas üres űrt érzel majd magadban és apátiát.

Mellesleg pont az ilyen elégedetlen szülők teszik tönkre a gyerekeik életét, és eredményeznek mentálisan instabil felnőtteket.

Szóval add meg a lehetőséget magadnak és a gyermekeknek, hogy boldogok legyetek. Ha most nem tudsz kilépni a kapcsolatból, akkor tanuld meg egyedül jól érezni magadat. Gyerekkel program, lepassz nagyszülőknek, barátnőt és, sportolás, szaunázás, rajzolás/festés. Hidd el, a férjednek is szemet fog szúrni, hogy a boldogságod már nem függ tőle és bepánikol, változtat, vagy ugyanúgy posványban marad és te faképnél hagyod. De egy biztos: te jól jársz, akkor is ha összeszedi magát, akkor is ha ott kell hagynod.

Így akart érzelmileg függővé tenni magához, hogy elhitette veled, hogy te senkinek nem kellesz. Nem mellesleg nyilván a saját egóját is védelmezve ezzel, mert senkinek sem sikerélmény, ha elhagyják. Szóval így tudta bebiztosítani a helyét nálad. Legalábbis próbálkozott.

Szuper vagy, hogy kileptél, hidd el sokaknak még ehhez sincs ereje, szerintem a nehezén ezzel túl vagy.

Nem vagy egyedül a példáddal. Rengeteg ember mellől elkopnak a barátok családalapítás után.

Játszótéren anyukákkal szóba elegyedni, vagy ha beiratkoznál tornázni, vagy esetleg a helyi művházba szakörre járni/ csoportos nyelvórákra járni, ott tudnál barátkozni. Vagy vannak direkt erre a célra alakult Facebook csoportok. Keress rá úgy, hogy barátnő kereső. Nem véletlen, hogy ezek megalakultak, mert a problémád nem egyedi.

#7 nem kell, hogy tényleg kíváncsiak legyenek rád. Hidd el, hogy a boldogság lehetősége már benned van emberektől függetlenül. Fogadd el, hogy emberek jönnek-mennek az úton. De ha megőrzöd saját belső integritásodat, akkor örömmel tudod őket befogadni, és ha eljön az idő, akkor elengedni. Ne ragaszkodj senkihez, de mindig legyél kész a kapcsolódásra, mindig legyél kész arra, hogy adj és kapj.

Például mikor egyetemista voltam, akkor nagyon sok időt töltöttem együtt az ország minden pontjáról érkező szaktársakkal. Segítettük egymást, ahol tudtuk, közösen dolgoztunk a diplomáért, közben szép pillanatokat éltünk meg, sokat tanultunk egymástól. De amint letettük a diplomát és a szélrózsa minden irányában szétszóródtunk, szép lassan eltávolodunk. Elfogadtam, hogy az emberek többsége ideiglenes látogató az életben. A legtöbbjükkel nem köt össze egy élethosszig tartó közös cél. Viszont ott és akkor, amikor a kapcsolódás aktuális, akkor nagyon sokat lehet tanulni egymástól. De mikor elágazik a sorsotok, akkor jókedvűen búcsúzz magadban el tőlük. A lényeg, hogy te legyél egy teljes egész, mert az egy egész életen át veled marad.

Szerintem most ne más emberekre fókuszálj, hanem magadra! Tegyél dolgokat magadért! Nem kell barátságokba menekülni, sem újabb kapcsolatba.

Írd össze, hogy mi az ami most van az életedben és jó. Amiért hálás vagy. pl a gyereked?

Írd össze részletesen mivel vagy elégedetlen (ez egy hosszabb lista lesz). És gondolkodj el azon mivel lehet ezen változtatni (dirket nem javítani-t írtam, mert nem az a cél, hogy jobb legyen valami, hanem, hogy más mint eddig) pl. utálod a külsőd, akkor menj fodrászhoz, körmöshöz, vagy vegyél új rucit, más stílusba.

Értéktelen az életed? Akkor kezdj új hobbiba! Mindog is ki akartad próbálni a horgolást? Vagy irigyled a festőművészeket? Akkor hajrá! Akár gyereknek is horgolhatsz pl. kosarat polófonalból, cuki állatmintásat, vagy amigurumizhatsz neki dinót. Elmehettek egy élményműhelybe és csinálhatok egy festegetős napot, vagy ha nincs a közelbe akkor rendelhetsz is házhoz készletet és festhettek együtt!