Hülye lennék, hogy ezeken rágódok?

Én sokszor eszembe jut és mindig elszomorodok miatta. Annak idején, mikor megismerkedtem a férjemmel, sokszor beszéltük, nekem a hagyományok milyen fontosak. Pl májuskosár, normális lánykérés, apró ajándékok. Májuskosarat 7 évig nem kaptam, mert hülyeség. Az ajándék hülyeség, ha kell valami, vegyem meg. Lánykérésnél nem volt romantika, nem volt térdre ereszkedés, sőt, gyűrű sem volt. Csak szimplán megkérdezte, hogy mit szólnék, ha elvenne. Utána már csak a karikagyűrűt vettük meg, de azt sem hordhattam 2 hónapig, mert nem kért meg az apámtól és nem volt ideje több, mint 1 hónapig, hogy elmenjünk a szüleimhez és kikérjen. Most, hogy eltelt sok sok év, egyre többször eszembe jut, hogy tulajdonképpen olyan szaga volt az egésznek, hogy akkor legyünk túl rajta, ez is megvan. És nagy hiányérzetem van. Mikor ezt mondtam neki, beszéltünk róla, annyit mondott, örüljek, hogy megkért.