A véleményetekre lennék kíváncsi? Bővebben lent.

Szerintem csak bűntudatot akar benned kelteni, bár ő is látja, megoldod minden fronton a feladataidat és azt is látja, mindemellett még mindig jóval többet foglalkozol nála a gyerekkel.

Ha 4 órában dolgoznál vagy otthon maradnál, a rád eső felsorolt költségeket mégis hogy finanszíroznád? ha ő fizetne mindent, ennek a cseszegetésnek biztos, hgoy ezerszeresére számíthatnál és még kiszolgáltatott is lennél.

Én a helyedben nem változtatnék.

Dehogy hidegül el ettől. Akkor minden gyerek elhidegül az anyjától aki bölcsibe vagy oviba jár?

A férjed egy bunkó, mielőbb hagyd el. Ez egy mérgező kapcsolat.

Szerintem a férjed nem akar vele foglalkozni. Szeretné, ha csak te törődnél a gyerekkel, gondolom a háztartást sem tudod olyan tökéletesen ellátni, ez is a baj.

Saját tapasztalatom szerint (mert én nem így csináltam, hanem otthon maradtam háziasszonyi szerepben) jól teszed, hogy dolgozol. A gyereked is önálóbb, szociálisabb lesz így. Még fiatal vagy, van energiád, dolgozz. Kell a pénz, nem mellesleg nem függsz a férjedtől. Esetleges válás esetén sem esel kétégbe. Tudod milyen nehéz több évi otthonlét után visszatérni a munka világába?

Ennyitől nem hidegül el egy gyerek, ne vicceljünk már! :)

Anya vagyok én is. Ovis volt a kisfiam, amikor elváltam és teljesen egyedül nevelem azóta is (nagyszülők sincsenek, sajnos meghaltak).

Nyilván dolgoztam, dolgozok a mai napig is. Nem is ismerek olyan munkakört, nincs olyan ismerősöm, akinél ne csúszna be időnként plusz munka, túlóra, képzés stb.

Az élet ezzel jár.

Nagyon szeretem a kisfiam és ő is engem. Már 11 éves, normális, korához képest is önálló, kitűnő tanuló, versenysportoló kissrác.

Mindenkinek ilyen gyereket kívánok, komolyan.

Pedig egyedül nevelem és igen: hányszor, de hányszor volt, hogy éjszaka fejeztem be a munkám vagy keltem, amikor lázas volt vagy éjjel sütöttem sütit a suliba- soha, de soha nem hagytam, hogy bármi hátránya származzék abból, hogy csak egyedül nevelem.

Nyugalom, lehet értékes embert nevelni egy gyerekből munka mellett is!

(A volt férjemmel normálisan váltunk, ez a része nekem az átlagnál jobban sikerült: mai napig tisztelettudó emberek tudtunk maradni egymás felé és egy követ fújunk a gyereknevelésben).

A férjed kicsit el van tájolva: nekem is komoly, szellemi munkám van, az átlagnál sokkal jobban keresek.. igen, néha szellemileg rottyon vagyok estére... de ez nem ok arra, hogy ne éljen normális családi életet, ne vegye ki a részét a gyereknevelésből, ne segítsen be neked a háztartásban stb.

Sőt: egy halom szám vagy program után esküszöm üdítő élmény még félhullán is a szerettem (kisfiam) suli utáni esti sztorizását hallgatni- szellemi munka után felüdülés a főzés, közös vacsi vagy sütidesign-olás, még a hamiskás, nyögvenyelős-fűrészelős hangszeren gyakorlás sem idegesít... mert helyt akarok állni és mert ez valóban egy másik szerep.

El kellene kicsit beszélgetnetek.

Ne haragudj, de én ezt a burkolt anyagiakkal való visszaélést/zsarolást sem értem a részéről. Ha házasságot is kötöttetek, közös gyereket is vállaltatok, akkor közös vagyon, közös család, közös célok vannak.

Nem tudom, miért hagyod magad ilyen mértékben függésben tartani, nekem nem menne... de ehhez kell az is, hogy megállok a lábamon az átlagnál jobban is.

A munkahelyi stressz/fáradtság egyszer-egyszer elmegy (időszakosan is pàr napra, hisz minden szakmában van hajtós időszak, a kereskedőnek a karácsony előtt, a virágosnak a ballagás előtt, a pénzügyesnek a negyedévek utáni hónapok... de ez tudható, tolerálható, megbeszélhető).

Az viszont nem járja, hogy ő nem teszi oda magát.. és pénzzel sem lehet megvenni a családi életet, jelenlétet, de ha még felezget is, akkor ez egy végtelenül alacsony nívó...