Nagy a dilemmám, így még sosem voltam, hogyan tovább?

Olyan érzelmi helyzetbe kerültem, amilyenbe még sosem voltam. Kapcsolatban vagyok valakivel, amiben éreztem hogy én jobban szeretem a másikat, mint ő engem. Vagyis hogy szeret, de inkább csak játszadozik velem, és nem vesz komolyan. Egy idő után én belefáradtam, azt gondoltam neki több idő kell a mélyebb érzelmek kialakulásához. Türelmes voltam, energiát fektettem a dologba, őszintén, sosem játszmázva. De érzelmileg elfáradtam, és feladtam az "ugrálást", mert ez így nem működött hogy azt éreztem a másik nem vesz komolyan és csak élvezi hogy van egy "rajongója". A kocka megfordult. Ő ragaszkodik jobban hozzám, olyan dolgokat megtesz, amiket eddig nem. Csakhogy én valahogy nem tudok igazán örülni ezeknek, nincs bennem lelkesedés, inkább bizalmatlanság, és a feladás fájdalma. Én abbahagytam a küzdést, a 100 % mindent beleadokot. Erre ezt vagy megérezte, vagy nem tudom, de mondja hogy szeret amit nem szokott mondani. Ha én mondtam meg sem hallotta. Most pedig ő mondja, de én meg nem tudom ezt viszonozni. Valahogy nagyon elmentünk egymás mellett azt hiszem. Ilyen velem még sosem történt, mert akikkel eddig együtt voltam, azokkal kb azonos szinten fejlődtünk a kapcsolatban. Ekkora eltérést én sosem éltem meg, mint most. Nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel? Valaki aki volt már hasonló helyzetben, adna pár tanácsot, vagy hogy nagyjából hogyan kezeljem ezt?