Pszichopata lennék, hogy nincsen semmiféle érzésem vagy ez normális?

6 éves kapcsolatom ért véget.

Első évben nagyon szerelmes voltam, én nagyon szerettem de nagyon sokat szenvedtem mellette. A szenvedés abból fakadt, hogy tinik voltunk és különleges szülei voltak, csak pár dolog ami megmaradt

: 18. Szülinapja hétvégére esett úgy volt, hogy nem találkozunk, mert az anyukája lemondott arra a napra a buliról és inkább a családdal volt(6 hónapja voltunk együtt én akartam volna menni hozzájuk, az apja azt sujkolta, hogy a család az első, végül 2 órát kihisztiztem egy utcai randihoz)

-Van egy szép kiránduló hely. Én családom ment 3 napra, hétvégére esett, ő nem jöhetett el velem, mert végzős volt(náluk voltunk egész hétvégén, egy szót nem tanult)

Tehát rengeteg ilyen apro dolog tönkretette már az első évbe a rózsaszínködöt. Ő sosem állt ki mellettem

2.evben is meg úgy éreztem, hogy szeretem. 3.evben kezdett megromlani a kapcsolatunk. Nagyon gáz szülei vannak, nem is ez bosszantott hanem, hogy sosem állt ki mellettem. Érettségi után, ott hagytam a sulit az anyja első mondata az volt hogy az ő gyerekei így biztos nem cseszik el az életüket (egyébként azóta 3 éve dolgozom irodistakent, 2 szakmát szereztem munka mellett önerőből illetve angolból egy nyelvvizsgát)

Sokszor voltam beteges. Egyszer szalmonellás voltam a 40 fokban 39 fokos lázzal elvarta a párom, hogy setáljak le 2 kmt a buszmegálloig.(elni nem volt erőm) szóval normális, hogy sok kis apró dolog osszejott? Évekig szenvedtem. Kiderült az inzulinrezisztenciam tavaly, azt hitte kitalalom, és hogy menjek pszichológushoz. Valószínű kitalalom azt, hogy 3 hónapja megállás nélkül verzek alulról.. Csak akkor hitte el, hogy gáz van mikor orvost váltottam és feketén fehéren benne volt a zarojelentesben, hogy egyszerűen nem tolerálja a cukrot a szervezetem.. Addig elmondott mindenféle hisztis, anorexiásnak. Azt hitte fogyni akarok. (50kilo vagyok) 6 év alatt 2x voltam nagyon szerelmes másba. De azok az emberek nem tudtak róla, nem volt belőle semmi. Aztán 6 év után az utolsó 4 hónapban szeretőt tartottam. Én magam mondtam el neki, hogy megcsaltam. Azóta a szeretőmmel is szakítottunk...

Csak nézek magam elé és nem érzek semmit.. Se boldogságot, sem szomorúságot. 2 hete lett vége. Tegnap este egy kicsit hiányzott de olyankor eszembejut az a sok szenvedés. De már anyukám szólt hogy nem érti hogy tudok ennyire rideg lenni egy 6 éves kapcsolat után. És hogy tudok mindent rezzenéstelenül végighallgatni. Egyszerűen az érzelmi szintem 0. A világon nem érzek semmit