Féltékeny lennél a párodra, ha hirtelen a közelében felbukkanna valamelyik korábbi szerelme?

Nem. Sőt, ha békében válltak el, az sem zavarna, ha barátok lennének. Részei voltak egymás életének, valamiért nem működött, ennyi.

Annyit várnék el, hogyha mégis fellángolnának az érzelmei, legyen korrekt, álljon elém.

Az egyik kapcsolatom így ért véget.

A csaj újra eltekerte a fejét, de csak szórakozott, barátom meg halálosan szerelmes lett belé (azaz szerintem mindig is az volt, én csak pótkellék voltam, természetesen ő udvarolt folyamatosan nekem, na mindegy).

Nem szeretem ezt az “egymás életének részei voltak” kamu dumát. Ha békében váltak el, ha nem, egyszer szerelmesek voltak, meghitt pillanatokban volt részük, apró dolgokról is egymás jutott együkbe, akár mai napig, egymás mellett keltek, feküdtek, szexeltek. De nem 20 évig a legtöbb esetben. Tehát le kellene szakadni egy idő után arról a pár évről.

És akkor az ember miért akarná egy ilyen személlyel tartani a kapcsolatot, ha már van neki más akit szerethet? És hagyjuk az “érzelmi támasz, barát” szavakat is. Arra is ott van az új partner.

Ha valaki ragaszkodik valamiért egy olyan emberhez, akivel elváltak az útjaik, mert nem voltak egymásnak valók, akkor miért kell ugyanúgy jóban maradni vele, meg “hiányozna, ha nem lenne” érzéseket táplálni iránta? :D Ez csak ragaszkodás 99%-ban egy régi élethez.

Ez a legnagyobb keciség a világon egy új partner felé. :D Igaz, lehet én vagyok túl féltékeny, de ezt soha nem értettem. Férjemnek egy rahedli exe van, már 15 évesen is nőcsábász volt. Egyikkel sem tartja a kapcsolatot, mert ahogy mondani szokta, minek, semmi köze a mostani életének ő hozzájuk.

És igaza is van. Nem volt egyikkel sem 10 evig egyutt, nincsen senkitől gyereke.

Akkor meg?

Engem nem érdekelne, ha párom új munkatársa, vagy szomszédunk lenne az exe, mert tudom, hogy ő magas ívben lexarná.

De aki együtt jár bulikázni az exével, meg egy ideig mondjuk összejártak még kúrni is, ott nyilvan ha én lennék az új baratnő, én is aggódnék.

En ugy vagyok ezzel a kérdéssel hogy ha ilyen helyzetbe kerulnek a fiktiv parommal akkor derul ki igazan hogy szeret-e engem. De harmonikus kapcsolatban mi oka lenne féltékenykedni az embernek?

Én nem írok ilyet hogy milyen nő? Ismerem? Nem. Akkor? Lehet nagyon rendes és kedves. Szakitani akkor lenne okom ha okot adna ra a fiktív parom.

9-esnek van igaza, s nekem a 7-es hozzáállása túl merev. Talán kicsit önző is, vagy csak éppen úgy gondolkodik, hogy A és B személy között csak egyféle kapcsolat lehet. Ez nem helyes.

Ha bízom a partneremben, tudom, hogy engem választott, aminek nyilván van oka. Ha mégis visszamenne hozzá, ha egáltalán azzal a céllal taliznánk, akkor az azt jelenti, hogy vmiben többet tudott nyújtani, és ha igazán szeretem a párom, s nem birtokolni akarom, hanem azt szeretném, hogy neki jó legyen: akkor elengedem, nem marasztalom, bár biztos fájna.