Akiknek eszébe jutott a válás gondolata, vagy már esetleg el is váltak?

Elvitt étterembe, moziba a gyerek nélkül. (Még a legelején se vitt soha étterembe, sajnálta rá a pénzt. A mozira is sajnálta, hiszen volt otthon kivetítő.) A munkahelyemre hatalmas vörös rózsacsokrokat csempészett. (10 év alatt csak a legolcsóbb muskátlit kaptam, azt is csak szülinapra.) Youtube videót csinált zenei aláfestéssel az életünk képeivel. Na akkor kezdtem megőrülni tőle. 10 éven át soha semmi igazán romantikus gesztusa nem volt felém, pedig vágytam rá nagyon. Azt hittem, ő erre nem képes. Erre 10 év után hirtelen kiderült, hogy nagyon is romantikus alkat, ha valami kihozza belőle. Önmagamban nem voltam erre elég, kellett a rivális is úgy tűnik. De nekem ettől erősen hányingerem lett. Elkezdett bókolni. Hogy milyen gyönyörű vagyok és micsoda nő...Tíz év alatt a legnagyobb bók amit kaptam tőle az volt, hogy átlagos vagyok, de az nem baj, mert ő is átlagos és neki nem kéne jó nő, mert azt félteni kell és én neki teljesen megfelelek.

Szóval 3 hónapig tűrtem ezt a bohóckodást vagy kakasviadalt vagy nem tudom minek nevezzem, azt is csak a gyerekért, mert annyira boldog volt, hogy anya és apa kézen fogva mászkálnak. Belül csak színjátéknak éreztem az egészet. Azt hittem, a gyerek kedvéért tudom ezt hosszabb távon is folytatni, de ott volt a szívemben már más és minden kézfogásnál az ő kezére vágytam és attól csak jobban hiányzott. Jobban éreztem magam, ha békén vagyok hagyva, ezért megkértem a férjemet, hogy hagyjon békén. Azóta nyugtom van. Nem váltunk el, főleg az anyagiak miatt. Nincs köztünk semmi férfi-női viszony, de így bírható számomra. Nem azok miatt mentünk tönkre, amit leírtam. Azt én elfogadtam. Később tett valamit, ami nem fért bele az értékrendembe és azzal én le is zártam mindent. Nem akartam vele többé helyrejönni. 8 évig elég sokat küzdöttem kettőnkért, kerestem mentségeket a hülyeségeire, amikkel rombolta a boldogságot bennem (pl. elengedte a kezem mások előtt, de nem mindenhol, csak egy közegben vagy a konfliktusokat úgy oldotta meg, hogy levegőnek nézett a saját házamban 1-2 évig és úgy gondolta, úgyse tudok szakítani). Millió más dolog van, ami remekül működött köztünk, ezért nem tudtam soha kilépni. Csak egy példa: ha útmenti nőt láttunk, megsimogatta a kezem vezetés közben és kiszólt neki csak úgy az én füleimnek: "Köszi, már van egy! Néha még sok is."

És még sorolhatnám éjfélig, mi mindenért érte meg nekem ez az egész olyan sok ideig. Csak aztán az az egy dolog, amit ha elfogadnék, az egész életemet kéne megtagadnom, a saját lényegemet. Az nem fér bele. Tehát teljesen felesleges volt az a 3 hónap próbálkozás. Olyan, mintha égési sérülést savlekötővel próbálnánk gyógyítani. Oké, de nem reflux a probléma. A rózsacsokroknak és Youtube videónak és a többinek akkor lett volna értelme, amikor azon bánkódtam, hogy nem érzem őt szerelmesnek. De amire mi rámentünk, annak ezekhez semmi köze. Nem lehet jóvátenni rózsacsokorral. Ha azt jóvá lehetne a szememben tenni egy csokor rózsával, akkor inkább szembeköpném magam. Nem lehet. Ráadásul 1,5 évig még ő haragudott rám előtte és nézett levegőnek. Én is haragudtam, de hogy ő...

1,5 év után már amúgy is késő mindenféle rózsacsokorhoz.

Van amikor van értelme küzdeni. Nálunk nem volt. Én csak a gyerek miatt adtam meg az esélyt magunknak, de közben tudtam, hogy nem lesz jobb, nem akarom ezt az egészet és ha nem lenne a gyerek, már 1,5 évvel korábban elváltam volna. Majd egyszer remélem meg merjük tenni ezt a lépést, mert jelenleg úgy érzem magam, mint akit élve eltemettek. 5 éve.