Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi az a pont, amikor a válás a megoldás?
Tizenéve együtt vagyunk, fiatalok. Már egy-másfél éve döglődik a kapcsolatunk. Mindig vannak apró sérelmek, amiken nem tudunk továbblépni. Mondtam egy-két olyan dolgot korábban, amit nyilván nem tudok visszafordítani, ő meg nem képes elfelejteni, és a legváratlanabb pillanatokban tolja az arcomba. Jóformán nem szeretek már emiatt hozzászólni, ő meg azt mondja, nem lehet velem beszélgetni, mert mindenre ühüm a válasz, meg oda se figyelek. Ez csak fokozódik folyamatosan. Emellett nem érzem, hogy szeretne. A d.gás is sablonos, unalmas, már ha megszán egy menetre havonta egyszer, nem érzem benne az érzelmet, vágyat irántam, tényleg mintha csak odaadná magát, hogy na be legyen fogva a szám, meg hogy k.rvához azért ne menjek el örömért. Ezeket legutóbb megjegyeztem, már a bimbóit sem nyalhatom meg, a fülébe sem nyalhatok, mert nem higiénikus, tizenév után most jött rá. Ha szexet akarok akkor ne kérdezzek rá, csak utaljak rá a viselkedésemmel, stb., csak hát nem véletlenül szoktam rá a megkérdezésre, mert nem két alkalommal lettem lekoptatva, hogy most nincs hangulata. Miután a fejéhez vágtam ezt egy hónapja, ma azt hittem minden rendben van, nem kérdeztem, csak csináltam, majd előáll egy olyan kérdéssel, hogy most is meg fogja kapni a legutóbbit, hogy semmi érzelem nincs benne? Mondani sem kell, a kedvem teljesen elment tőle, nem is tudom értelmezni ezt az idióta kérdést most sem, hogy mi célja volt, mikor gúnyosan megkérdezte. Szánalmasnak érzem magam, ha a szükségleteimet rajta elégítem ki, mikor látszólag ő s.arik rá egy hónap után is akár, hogy van közöttünk valami vagy nincs. Ha elmennék egy ismeretlen csajhoz, attól több érzelmet kapnék, mint tőle. Ezek után meg csinál úgy, mintha semmi nem történt volna, egész nap próbál beszélni értelmetlenebbnél értelmetlenebb költői kérdéseket feltéve, és cuppog, hogy megint milyen jót beszél magával. Nem tudom, hogy velem van ilyen k.baszott nagy probléma vagy vele.
Baromira beleuntam már a kapcsolatunk e formájába, és a válás gondolata kismilliószor felmerült bennem, amit közöltem is vele. Van hitelünk, házunk, de az sem érdekel, ha megmaradna neki a ház, mert annyira s.arnak érzem a kapcsolatunkat, hogy ezen nem lehet változtatni már, meg erőlködni, hogy jobb legyen. Mikor elmondtam neki, hogy engem csak egy fix jövedelemforrásnak tekint a hitel miatt, illetve hogy csak a magánytól fél, nem attól hogy nem leszek vele, arra semmi reakciót nem adott.
Azt hiszem, hogy más után vágyakozik már, én meg csak az élete része vagyok, akit egy barátjának tekint, akivel d.g havi egyszer, nem a férjének. Sokszor látok olyat is, hogy hirtelen kilép a telefonból, ha odamegyek hozzá, ha bemegyek a szobába aludni mindig veszi a kezébe a telefont, mikor kimegyek meg benyomja a sorozatot, mintha addig is azt nézte volna.
Nem tudom mihez kezdjek, azt hiszem könnyen tovább tudnék lépni az x közös évünk ellenére, valahogy mégsem tudom rászánni magam.
Tudnám szeretni még, de ezekkel a pikirt beszólásokkal elveszi a kedvem attól is, hogy reggelente munkába indulás előtt köszönjek neki (persze nem hiszi, hogy ezek a beszólások annyira komolyak lennének, én csak "mártírkodok").
Természetesen ő magát annak gondolja, aki megpróbál megtenni mindent a kapcsolatért, mert beszélgetni is próbál...
Aki járt hasonló helyzetben, annak válással zárult vagy nem?
válasza:En is voltam ilyen odaszuros. En azert, mert nekem is mondtal par olyan dolgot, amin nem tudtam magam tultenni, hiaba kertek erte bocsanatot. Folyton keseruseget ereztem belul, nem hittem el, hogy komolyan megbantak/mashogy ereztek mar ezeket a dolgokat, igy en is a legvaratlanabb idopontban szurtam oda a megjegyzeseket. Gyakran akkor, amikor latszolag minden jo volt es boldognak kellett volna lenni. Erre mindig kaptam en is a leb@szast es olyankor mindig ugy ereztem, hogy igen, ez, hogy elkezdenek vitatkozni velem ahelyett hogy megegyszer bocsanatot kernenek ez a bizonyiteka, hogy nem is gondoltak anno komolyan a bocsanatkerest es hogy nem is torodnek azzal, hogy nekem ez mennyire faj, mi az, hogy meg a masik fel van felhaborodva azon, hogy en nem tudt megbocsatani. A legszebb pillanatokat tudtam ezzel elrontani, es hidd el, hogy belul en is orlodtem, hogy miert vagyok ilyen, de nem tudtam masmilyen lenni. Viszont azt leirhatom, hogy mi segitett volna: ha nem a lebaszast kaptam volna, hanem oszinten megolelnek es azt mondjak megegyszer, hogy nagyon sajnaljak es faj nekik azt latni, hogy engem meg mindig bant es meg mindig mar belurol. Ha ezt parszor elmondtak volna nekem, akkor elhittem volna, hogy tenyleg oszinte volt a bocsanatkeres, nem csak muszajbol tortent. Es akkor idovel oszinten megbocsatottam volna es tulleptem volna en is. Van az a mondas, hogy akkor szeress a legjobban, amikor a legkevesbe erdemlem meg, mert akkor van ra a legnagyobb szuksegem. Csak probald ki parszor.
Beszélgess vele, meg akkor is, ha az elejen nehezedre is esik, mert o ugy erzi, hogy nem hallgatod meg.
Szex: ne kerdezd meg, az tenyleg rombolja a vagyat, csak kezd el babusgatni este az agyban, sok-sok puszi, csok, erezze, hogy kemeny vagy, de jelentsd ki, hogy nem kell szexelni, ha nem akar, eleg neked az is, hogy vele lehetsz most es szeretgeted. Hidd el, ezek utan o fog radmaszni!
Persze ezeket csak akkor javaslom, ha meg akarod menteni a dolgot. Par kommentedbol viszont nem ez jon le.
válasza:Utolsó, tökéletesen leírtad, erre gondoltam én is. 7es vagyok.
És ugyanezt érzem a kérdezővel kapcsolatban: nincs elég... elszántság, hívjuk annak.
Kíváncsi vagyok a végkimenetelre.
válasza:Szerintem van valakije.
Vagy alakul.
Egy nőt akkor kapsz meg, ha futnia kell utánad. Én nem foglalkoznék vele, nagyívben letojnám, és ha bizonyos ideig nem foglalkozik veled mégsem a közömbösséged ellenére, hagyd el.
#11, 12: Meg szeretném menteni, különben nem írtam volna ki a kérdést egy olyan oldalra, ahol alapesetben meg sem fordulnék, nemhogy még ki is kérjem ismeretlenek véleményét egy ilyen témában.
Próbálok változtatni, jobban kimutatni a szerelmet, meg hogy szükségem van rá, a gyengédségére. Bízom benne, hogy fog változni benne is valami, és újra érezhetem a régi szeretetét, és kevésbé azt, hogy nem számítok neki.
Visszaolvasva lehet nem egyértelműek a válaszaim, cikáznak bennem a gondolatok.
#11: Erre az idióta rákérdezésre azért szoktam rá, mert sokszor elutasított, és ezzel próbáltam a kudarcot elkerülni. (Nem hárítani akarom a felelősséget.)
Illetve a szex is azért annyira fontos számomra most, mert régebben közben legalább voltak érzelmek benne, és éreztem, hogy szeret, és mivel most nem érezhetem máshogy, ezért "erőltetem" a témát (igaz most már szex közben sem látok rajta érzelmet, ha éppen rámnéz).
Jó hosszú lesz most a válaszom, de végig olvasva a kérdésed csak írtam ami eszembe jutott.
Ha olyat mondtál amit nagyon nem kellett volna, hogy tudná elfelejteni? Gondolom nem a paprikás krumpliját húztad le, hanem ennél sokkal komolyabb dolgok hangzottak el ha ennyire benne maradt.
Ne amiatt ne szeress hozzá szólni mert te bántottad meg, elég vicces ez a felfogás. És odafigyelsz valóban arra amit mond? Mitől várod hogy szeressen mikor lerí az írásodból hogy ugyan te mondtál ezt azt dehát igazán elfelejthetné, és inkább nem is szólsz hozzá meg még az ágyban is legyen ilyen olyan sőt még akarjon is, biztosan nem véletlenül zárkózott be ennyire.
A fülébe sem nyalhatsz? Ezt szerintem ne is erőltesd, nem hinném hogy van épeszű ember akinek ez bejönne, eddig tetszett neki? Nem hiszem csak elviselte. A bimbóját sem szereti mindenki ha nyalogatják, ugyanezt tudom írni rá, hogy lehet eddig csak elviselte, vagy valami oka csak van rá hogy ez így feljött. Tiszteletben kellene tartod amit mond hogy szex közben is mit szeret és mit nem, miért csinálnál olyat amiről kijelenti hogy ne?
Írod hogy kérdezte hogy most is megfogja e kapni hogy semmi érzelem nincs benne, ezen te csodálkozol hogy lepattint? Ha ilyeneket mondana nekem valaki még csak azért sem adnám oda magam hogy befogd a szád. Mitől hitted azt hogy minden rendben van? A szexhez érzelmi biztonság kell, amíg ez nincs meg nála ne is várd hogy akarjon téged, ha ráerőlteted és esetleg duzzogsz meg még talán meg is undorodik. Pár hónap nem is sok, ilyen helyzetben meg ne várd már hogy rád veti magát, erősebb lehet a megbántottság pl mint az hogy szükségleteink vannak. Most írtad le, egész nap próbál beszélni “értelmetlenebbnél értelmetlenebb költői kérdésekről”??? Ki ír le ilyet arról akit szeret/szeretett? Gondolom nem értelmi fogyatékos, de ezek szerint te nem tartod sokra, ha leírsz ilyet. Ahelyett hogy örülnél hogy próbál beszélgetni, nem leszarja a fejedet. Ha a másikat lenézzük azért amikről úgy gondolja hogy megosztaná velünk, vagy amit szeret vagy szeret csinálni, ne várjuk már el hogy a nyakadba boruljon hogy mennyire szeret, biztosan ő is érzi ezeket rajtad. Valószínűleg a telefonelfordítás is ilyesmi miatt lehet, ha kapott mar bántást vagy érdektelenséget azokért amiket nézeget vagy érdekesnek tart, inkább nem is akarja hogy lásd, nehogy megint a beszólást kapja.
Miért félne a magánytól? Valószínűleg most is magányos, nem lenne nagy különbség egyedül lennie sem, inkább nyugodtabb. Egyébként neked nincs olyan a telefonodban, vagy nem csináltál soha olyat rajta amiről nem akartál volna magyarázkodni? Kétlem, de ha igen akkor kivételes vagy. Az is lehet hogy kicsit paranoiás vagy, ilyen hülyeségekre figyelni hogy mikor nyomja be a sorozatot és mikor veszi kézbe a telefonját, biztos akkor amikor eszébe jut valami, nem kell minden hülyeségnek tulajdonítani valami jelentőséget. Te sosem veszed elő a telefonod sorozat vagy film közben? Biztos tökéletes is lehetsz.
Az egész írásodból ítélve nem nézed őt semmibe, csak elvárásaid vannak felé, és amikor már odáig jutott hogy bezárkózik előtted is, akkor képzelődsz meg gyanúsítgatsz? A 11-essel egyet értek, szarul kezeled azt is hogy te bántottad meg, főleg esetleg ha még fel is hánytorgatod hogy igazán túlléphetne már. Nekem úgy tűnik hogy hiába vagytok együtt tizen x éve, ahelyett hogy megtanultad volna kezelni mindig a saját sértettségeidre koncentráltál, ahogy most is. Ne a szextől várd hogy érezd hogy szeret, ez hülyeség, és önző is.
Amúgy az első válaszodból is lejön hogy önző vagy és sokat képzelsz magadról, nem tesztelgetünk senkit akit szeretünk, és aztán meg megállapítod hogy még erre sem képes, itt is megmutatkozik hogy elvárásaid vannak.
A hetes válasszal is teljes mértékben egyet értek.
Az egészről az jutott eszembe, mintha lenne egy kutyád akibe néha jó nagyot rúgtál, most meg unatkozol vagy szeretgetni akarod, és csodálkozol hogy nem megy oda, ráadásul még ő a hülye hogy nézd már, milyen hálátlan ez a kutya, hívogatom mert szükségem lenne rá, de rám sem hederít.
#16: Köszönöm a választ, viszont reagálnék én is rá.
Igen, komolyabb dolgok hangzottak el, viták közepette, amikor mondunk olyat is, ami nem jönne ki az ember száján. Nem mentség, kimondtam. Viszont, ha már itt tartunk, és annyira belém akarsz állni és megmondani az igazságot pár sor alapján, hogy milyen személyiség vagyok, akkor elmondom, hogy ennél a valóság kicsit árnyaltabb, és meg lehet közelíteni más oldalról is, pl. hogy mi váltott ki egy-egy vitát. Nem megyek bele, csak leírom, hogy én is kaptam olyat, ami nekem is rosszul esett. A lényeg szerintem, hogy tovább akar e lépni valaki valamin, vagy megragad a múltban és nem engedi el. Én is tovább tudtam/tudok lépni, mert vele képzelem el a jövőt, és nem hozom fel a régmúltban kapott sérelmeket.
Sokszor nem figyelek arra, amit mond, ebben igazat adok neked, ezen van mit változtatnom.
Ha mondtam valamit mondjuk két éve vagy egy éve, és felemlegetésre kerül ma, akkor még ki kell tartson a megbántottság? Bocsi, "elég vicces ez a felfogás".
Nyalogatás: lehet én vagyok a hibás, hogy magamból indulok ki, de tizenévig én nem szoktam engedni valamit, ha azt nem akarom, és nem egyik pillanatról a másikra vetek véget. Hol volt a kérdésemben, válaszaimban az, hogy nem tartom tiszteletben, amit kér? Megjegyzés volt, hogy egyik-napról a másikra ezt mondta, és furcsának találtam.
Tehát egy veszekedés alkalmával egy csepp őszinteség se legyen bennem, hogy szex közben nem érzek benne érzelmet, mert akkor ellenem kellene fordítania és oda sem kellene adnia magát, ha én ilyet kimondok. Ezzel csak azt sugallod, hogy ne legyek őszinte. Biztos ez egy kapcsolat alapja.
Egész nap próbál beszélgetni értelmetlenebbnél értelmetlenebb kérdésekről, ezt úgy értelmezd, hogy több hétig tartó feszültség és több vita után felteszel egy kérdést valakinek, amire választ vársz, de nem kapsz, majd mindenféle másról beszél neked, ahelyett, hogy a kérdésedre válaszolna. Nem hiszem, hogy kedélyesen elcsevegnél bármiről, amikor nem kapsz lényeges kérdésekre választ, ami hetek óta frusztrál (nem csak az együttlét kérdéskörben). Nem tudom, hogy jutottál el addig a következtetésig onnan, hogy én le mertem írni egy ilyet (megfelelő kontextusban, amit te figyelmen kívül hagytál), majd emiatt nem tartom őt sokra, de tévesen gondolod.
Volt vaj a fülem mögött, kiderült a telefonomból, de sosem dugdosom. Ha ki kell derülnie, akkor vállalom a felelősséget. Igazad is lehet benne.
Igazad van abban, hogy néha sokat képzelek magamról, meg önző is vagyok. De adj egy tippet légy szíves akkor, hogy te hogy derítetted volna ki, ha nem "tesztelgetéssel", hogy ő mit is akar valójában, ha nem érznéd az elszántságot, hogy jó kapcsolatot akar, és hajlandó ő is megtenni mindent?
Kiragadott szavakból, mondtarészletekből nehéz ítélkezni, de láthatóan könnyen megoldottad.
Nem kell ahhoz figyelni, hogy észrevegye az ember, ha a telefont nem úgy használja a másik fél a jelenlétében, mint mikor nincs ott. Meg ahhoz sem kell túlzott figyelem, hogy észrevedd, mikor felélépsz a másiknak, és minden lapot - ami meg volt nyitva - zár be őrült gyorsasággal, hogy ne maradjon semmi megnyitva, majd az üres képernyőt nézve gondolkozik, hogy mit nyisson meg hirtelen.
Nem szeretnék általánosítani, ezért megint magamból indulok ki, én ilyet csak akkor csinálnék, ha tudnám, hogy tilosban járok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!