Szerintetek mit kéne tennem ebben a helyzetben? (bővebben lent)

Szóval, 4 hónapja neten keresztül megismerkedtem egy lánnyal. Egész napokat/éjszakákat beszéltünk át, már akkor is meglepett, hogy hogy lehet valaki ennyire... tökéletes számomra. Annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy úgy érzem Ő egy darab belőlem (nehéz ezt megfogalmazni). Ő is hasonló véleményen van, állítása szerint én vagyok a legjobb barátja, az egyetlen, akinek elmondhat mindent, aki megérti, akivel szeret beszélgetni. A környezetében "csak" haverok/ismerősök vannak, akikkel elhülyülnek suliban meg ilyenek, de nincs meg az az összhang.

kb. 1 hónapja kezdődött, hogy egész nap állandóan csak rá gondolok vagy csak úgy perceken át bámulom a képeit, és van ez a furcsa érzés a gyomromban tőle. Először csak azt

hittem, hogy amiatt van, hogy mivel nekem sincsenek barátaim így furcsa, hogy valakivel így megértjük egymást/elbeszélgetünk, de mostanra azt hiszem szerelmes vagyok. Tudom, hogy úgy elméletileg nem lehetne beleszeretni senkibe sem, hogy térben még nem láttam (elég sokat webcameztünk, de még nem találkoztunk :(), de ilyet még soha sem éreztem azelőtt, pedig volt egypár fellángolásom régebben. Szerintetek elmondjam ezt neki, vagy ne? Beszélgettünk már ilyen párkapcsolati dolgokról (mármint nem rólunk, csak úgy általában) és egy véleményen voltunk, hogy az az igazi, mikor az ember szerelme egyben a legjobb barátja is.

A "probléma", hogy 300+ km van köztünk, illetve most átment egy másik suliba, ahol elég népszerű (márha lehet népszerűségnek nevezni, hogy pár nap alatt elég sok "haverra" tett szert). Annyira jó lenne neki elmondani mit érzek, de attól tartok, hogy csak elrontaná a kapcsolatunkat, valamint nem akarom érzelmileg befolyásolni pl. esetleg lelkiismeret furdalás miatt ne ismerkedjen/randizzon más fiúkkal meg ilyenek, elvégre nekem az a lényeg, hogy boldog legyen. Tudom, hogy olyan szerencsétlenül hangzik az egész, meg nem neten kéne ismerkedni blabla, de ez van.

én 19, Ö 16.