Miért szent és sérthetetlen a külön kassza?

Ha közös jövőt terveznek családdal, gyerekekkel és tényleg már együtt is laknak, akkor én sem értem. Egyébként az ellenzőknek mondom, hogy a közös kassza nem azt jelenti, hogy minden eddig meglévő pénzünket és vagyonunkat egybe borítjuk. Csak hogy az újonnan keletkező bevételeinket közösen nézzük.

A legtöbb embernek (nehéz ezt megfogalmazni) általában az fáj, hogy utána nem költhet ugyanúgy baromságokra, mint ahogyan eddig hozzá volt szokva. Vagy inkább úgy mondanám az fáj, hogy fel kell adnia egy darabot a függetlenségéből, amihez eddig hozzászokott és kényelmes volt neki. Csak hát egy kapcsolatban nyilván az ember felad egy csomót csomó értelemben a függetlenségéből. És ez nem valami rossz dolog, hanem egy kapcsolat velejárója. Lemondunk valamennyi függetlenségért más előnyökért cserébe.

Szerintem megvan ebben a jó ízlés határa, mindamellett, hogy ahány ház annyi szokás és végső soron az számít, hogy egyetértés legyen.

Nálunk is külön kassza van, vagyonszerződést is írtunk. Ez nem azt jelenti, hogy van mindenben enyém-tiéd egyáltalán. Én nagyon szívesen adok a páromnak, de szeretném az erre vonatkozó döntés jogát megtartani magamnál a következő 40 évben is. Nem akarok engedélyt kérni arra, hogy vegyek valamit, ami boldoggá tesz, nem akarom, hogy készpénznek (haha) legyen véve, hogy lehet számítani a fizetésemre. Külön számlára érkezik a fizetésünk és nincs semmi, ami közös tulajdonú, nem is szeretném soha, hogy az legyen. De a közös élet költségeit együtt álljuk egy közös számláról, amire csak a fizetésünk egy része kerül és azzal a pénzzel nem számolok onnantól, hogy átutaltam, mert elmegy kajára, rezsire, programokra. De nem akarom, hogy az összes pénzem így járjon vagy más azon fintorogjon, hogy miért veszem meg a 30 ezres vackot a hobbimhoz, ha egyszer ő elköltötte sushira vagy szőnyegre és csalódott, ha azt nem veheti meg miattam. Most mondtam valamit... Láttam elég embert ebbe belebukni és bár bízom a páromban, nem látom a következő évtizedeket magam előtt és nem vagyok annyira öntelt, hogy feltétlenül elhiggyem, hogy mi leszünk azon kevesek egyike, akik nem válnak. A külön kassza akkor rossz csak, ha a másik irigy... De az ugyanolyan rossz lenne közös kasszán is, hidd el, apámról tudom.

És természetesen a külön néven lévő ingatlan sem azt jelenti, hogy nem együtt élünk benne. Vagy hogy a párom nem vehet egy sajátot kiadni, nyaralónak vagy a gyereknek, ha lesz egyáltalán. Nem, egyszerűen csak így tiszta...

És ha akarunk milliós nyaralást, benne vagyok, hogy gyűjtsünk rá egy közös helyre. Ha akar a párom kocsit, meg lehet velem beszélni, hogy fizessek bele, mert arról a pénzről önként és dalolva mondok le, de nem akarom, hogy minden előre úgy legyen elkönyvelve, hogy nem rendelkezhetek róla. Terveztem meglepetésből lízingelni a páromnak autót, ha kiköltözünk vidékre, és soha, egyszer sem fogok igényt tartani arra, amit valaha adtam neki így. Használni fogom valószínűleg én is néha, de alapvetően az övé, teljes mértékben. Azt csinál vele, amit akar, tuningolhatja, eladhatja, összetörheti, mert az övé.

De attól vakarózni tudok, hogy megkeresem a pénzt fáradságos munkával és valaki már abból éli az álmait. Hogy erre kell, arra kell... Nem akarom hallgatni, hogy azért lett gagyi hűtő véve, mert én edzek. Vagy mert én eljárok szórakozni és elfogyasztottam az árát. Vagy mert nekem fontosabb volt az xy program. Azért nincs olyan hűtő véve, drágám, mert neked sincs rá pénzed. Vagy mert nem szántunk rá együtt annyit.

A hányinger kerülget, mikor olvasom, hogy a párja számlájára érkezik a másik pénze és ő szépen beosztja. A ruháját is vele hordjam vagy mi van?

Három lehetséges oka van a külön kasszának:

- az egyik sokkal többet hozott és hoz a kapcsolatba, és nem akarja, hogy "lenyúlják" (ezek szoktak házassági szerződést is kötni)

- egyikük vagy mindketten bizonytalanok abban, hogy hosszú távú lesz-e a kapcsolat, és biztonságosabbnak érzik, ha mindenki őrzi a saját anyagi függetlenségét

- egyiküknek takargatnivalója van, nem akarja, hogy a másik lássa, mire mennyit költ

Más esetben nincs értelme a külön kasszának.

Nálunk közös kassza van alapvetően, közös bankszámlát használunk, onnan finanszírozunk mindent, pedig kb 3x annyit keresek, mint a feleségem. Mindkettőnknek van saját számlája is, oda mennek a megtakarítások, de elég pontosan tudjuk melyiken mennyi van, ebben sincs titok. És működik.

LOL, kíváncsi lennék, kik járnak ide pontozgatni :)

(Ez persze sosem fog kiderülni, mert mennyivel kényelmesebb anonim módon nyomni egy piros x-et, mint értelmesen megosztani a véleményeket...)

Mindenesetre a 6-os korrektül leírta, alapvetően teljesen jogos amiket ír, és valamibe nyilván beletrafált, ha így lehúztátok :D

Szánalmas lúzerek pontozgatnak csak le olyanokat, akikkel nem egyezik a véleményük.

Btw én is a közös kassza híve vagyok, és remekül működik, de érdekes módon eszembe sem jutna lepontozni másokat csak azért, mert nekik más a véleményük.

Már csak azért sem, mert itt nem szimpátia-szavazásnak kellene lennie, hanem aszerint kéne pontozni, hogy mennyire hasznos a válasz, nem pedig aszerint, hogy mennyire egyezik a véleményetekkel. :)

Hát, aki abban méri a szeretetem, hogy eléöntöm-e az összes pénzem és nem elégszik meg azzal, ha a közös dolgokra szánt összeget megbeszéljük másban meg szabadon cselekszünk a saját tárcánknak megfelelően, azt inkább nem jellemzem elköszönésnél. Még a végén megsértődne a pénzéhes jelzőn.

27N

Szerintem azért szent és sérthetetlen a külön kassza, mert ezt beszélték meg.

Ha azt beszélik meg, hogy külön kassza, de... Akkor meg nem szent és sérthetetlen.