Normális,hogy 22 évesen lány létemre csak ennyire van szükségem ?

Volt egy 6 éves kapcsolatom, 2 évet együtt éltünk. Teljesen belefásultam. Csúnya vége lett, engem teljesen rideggé tett.

Szóval van most barátom,ami teljesen megfelel az igenyeimnek de sokan bolondnak néznek emiatt és,hogy megfogom bánni. Tavkapcsolat. A lényege az,hogy megvan a közös szimpátia, vonzódás, rengeteg közös téma. Na és ennek a kapcsolatnak az a lényege,hogy havi kb 3x találkozunk, olyankor elmegyünk kirándulni,ebédelni, szexelünk nála. Emellett mindennap beszélünk kb 2-3 órát videóhivasban. Nekem ez megfelel ,elég EGYENLŐRE.Ő 1 éven belül szeretne velem összeköltözni, én is nagyon szeretnék vele. De úgy érzem ennek most megvan a varázsa. Nincs annál szebb érzés mikor fárasztó,monoton hét/hetek után elutazol egy csomó kilométert és meglátod őt. Teljesen idegen helyen,de ott van melletted így tudod ,hogy biztonságban vagy. Elmentek a csendes erdőbe kirándulni,vagy valami programra, ebédelni, szexelni nála,közösen aludni. Majd hazamész, és várod a következő találkozót. szó szerint hülyének néznek,hogy ebbe mit lehet élvezni. Hűség (tudom jól hogy sem ő sem én nem nézünk rá másra ), vidámság,nyugalom. Elmarad a felesleges stressz amit a párkapcsolatok hordoznak. Ha tényleg szeretitek egymást úgyis kitartotok. Csomó ember nem ért meg. De most komolyan jobb lenne ha egy rendes parkapcsolatban idegbeteg lennék ?