A szívemre hallgassak vagy az eszemre?

18L, a párom 26F.

Egy éve vagyunk együtt és amióta ismerem csak fekete munkai voltak és a csaladommal probaltuk rábeszélni hogy keressen normalis munkahelyet és hiaba váltott munkát nem igazán hozott jó döntéseket. Most már neki állt változtatni, kiszemelt egy jó munkahelyet, de az önéletrajz megírása is 2hétbe telt, pedig elvállaltam, hogy megírom neki de nem küldött semmit, egy bizonyítványát mutatta meg először és 2hétig kellett noszogatni hogy elkuldje az adatokat.

Nagyon féltékeny, a gyerekkori legjobb baratjaval is beszélgettem és rá féltékenykedett, meg mindenki másra is, de csak annyi hogy ha messengeren beszelek valakivel vagy ha telefonalunk. De olyan emberekrol van szó akiket már évek óta ismerek és azelőtt is beszelgettem velük mielőtt összejöttünk és nem fogom hanyagolni a barataimat, de ezt ő nem igazán érti meg.

De egyébként nagyon figyelmes és szeretetteljes, kicsit úgy érzem hogy nem tudja, hogy kell szeretni vagy egy kapcsolatot kezelni. (Ez szerintem azért van mert, egészen gyerekkorától nem igazán kapott szeretet)

Minden kívánságom lesi és azon törekszik, hogy megadja nekem.

Nagyon szeretem őt és csodálom, de felmerült bennem a szakítás gondolata. Szüleim aztmondtak nekem hogy ők nem ilyen jövőt szánnak nekem, amit teljesen megértek a szemszögükből.

Nehezen tudnám elengedni őt...