Párom nagyon egykedvű, mintha nem is érdekelném,és szakítottam vele, mert már nem olyan a kapcsolat. Aztán kis idő mulva azt mondja, hogy megváltozik, még se hagyjam el. De azóta semmi sem változott.Szerintetek akkor miért nem hagyta, hogy elhagyjam?

Az egykedvű mit jelent? Mindig mogorva? Sose viccel?

Unalmas?

Lehet valami vitaminhiány, alacsony vérnyomás?

[link]

Barátai vannak? Én pl. hajlamos vagyok begubózni, aztán ha mégis találkozom barátokkal, utána mindig nagyobb örömmel találok rá újra a kedvesemre. Lökdösd el haverokhoz, ha nem teszi magától!

Szívesen, akkor még egy mese: "A „normális” amerikai férfiak annyira rettegnek a homoszexualitástól, hogy még a férfibarátságtól is félnek. Abban a pillanatban, hogy kellemes érzéseink támadnak egy másik férfival kapcsolatban, azonnal megnyomódik a „homokos” pánikgomb. Idegesek leszünk, amikor azt látjuk, hogy a francia vagy olasz férfiak kart karba öltve sétálgatnak a városban. Biztosan búzik! Ha összehasonlítjuk a kultúrákat, akkor kiderül, hogy mi lógunk ki a sorból; a szoros férfibarátság a legtöbb társadalomban norma, és általában az intimitás fontosabb forrásának számít, mint a szerelmi kapcsolatok. A legtöbb nem technikai alapú kultúrában a barátság, nem pedig a pénz vagy a szex körül forog a világ.

A homoszexualitástól való beteges félelmünk azzal a kiszámítható következménnyel jár, hogy az intimitás utáni vágyunk kielégülését túlságosan a nőktől várjuk, és damilostul, úszóstul bekapjuk a szerelmi horgot. Azzal az elvárással növünk fel, hogy egy szép napon majd megtörténik: rátalálunk életünk asszonyára, aki elmulasztja a magányunkat és meggyógyítja az elidegenedettségünket. Egymásba szeretünk, és egymás mindene leszünk: szerető, társ, segítség és legjobb barát. Aztán csalódottnak és becsapottnak érezzük magunkat, amikor nem történik meg. Ugyanakkor minden olyan kapcsolat, amelytől azt várjuk, hogy egyedül kielégíti minden szükségletünket, óhatatlanul szűknek bizonyul, émelyít és lehúz, mint egy mocsár.

Azért van szükségünk azonos nemű barátokra, mert vannak olyan formái a szentesítésnek és az elfogadásnak, amelyeket csupán azonos neműektől kaphatunk meg. Sok olyan férfitapasztalat létezik, amelyet csak férfiakkal lehet megosztani, csak ők értik meg. Vannak olyan történetek, amelyeket csupán olyanoknak mondhatunk el, akik maguk is ugyanazokkal a démonokkal küzdöttek a sötétségben, és ugyanazoktól az angyaloktól sebesültek meg. Pusztán a férfiak érthetik meg a férfiassághoz tartozó titkos félelmeket."

Sam Keen: Belső tűz – A férfilétről