Az én családom, vagy a párom családja "normálisabb"?

Idézőjelbe tettem a "normális" szót, mert nem igazán a legjobb megofalmazása a problémámnak, picit pejoratív a jelentése, de hirtelen nem jutott eszembe szofisztikáltabb szó.

Mi hárman élünk együtt, anya, bátyám és én (elvált szülők). Mindenki dolgozik már főállásban, tehát úgy élünk, mint 3 felnőtt ember. Barátomék családjában élnek a szülők, barátom és a 15 éves öccse (ott is öccsén kívül mindenki dolgozik). Barátom 24 éves, én 23.

Nálunk alapvetően sokkal önállóbb mindenki, bármi ügyet kell intézni, azt el tudjuk magunknak intézni (pedig az én anyukám már 61 lesz és online mindent el tud intézni magának!). De nem csak ügy, hanem lényegében önállóak vagyunk, nyilván kérünk segítséget, ha valami nagyon nem megy (pl. én 55 kg-san nehezen emelek nehéz tárgyakat), de alapvetően ha anyának kertészkedni van kedve, kimegy, de ezzel mi nem vagyunk rá kötelezve, hogy akkor márpedig mindhármunknak kertészkedni kell. A házi munka nagyjából fel van osztva egymás között egyenlő arányban, ezzel sincs gond. Anyának van autója, amivel közlekedik, nekem nincs jogsim, de SOSE jutna eszembe anyát kérni, hogy jöjjön el értem ide vagy oda, természetes, hogy bkv-n utazom. Mindenki hétköznapokon jön-megy, anyának, bátyámnak, nekem is megvan a magunk hobbink, baráti körünk, nyilván azért vannak olyan esték is, amiket itthon töltünk együtt. De úgy elvan mindenki alapvetően és éli mindenki a saját életét, mint 3 felnőtt.

Barátoméknál ezzel szemben teljesen más a helyzet, ott sokkal inkább függ mindenki mindenkitől. Pl az ő szülei egy 10 évvel fiatalabbak, 49 évesek, és mégis minden online ügyet a barátom intéz helyettük (ügyfélkapus dolgok, online számlabefizetés, múltkor az apjának kellett SZÉP kártyát ativálni - nekem is most kellett, mert decemberben váltottam ki, egészen konkrétan a kártyához járt egy 2 SOROS!! leírás hogy milyen ügyfélszolgálat telefonszámot kell hívni, felhívtam és 2 perc alatt megvolt -, stb). Az autó is ugyanez, barátomnak van autója (meg az apukájának céges) és emiatt neki kell az anyukáját jobbra-balra furikázni, miközben olyan az anyukája munkaideje, hogy 3*12 óra egy héten, tehát rengeteg szabadideje van, simán beleférne neki a tömegközlekedés... meg eleve nem értem, hogy ott van az anyukájának a férje is, ez nem az ő feldata lenne elsősorban? Meg amin igazából most kiakadtam, hogy szombatra szerveztem barátommal egy közös kirándulást, de elég messzire, tehát időben el kéne indulni... és akkor a barátom mondja, hogy hááát neki szombat délelőtt még segíteni kéne otthon.. kérdezem, mit? Mondja, hogy a szülei(!) hálószobáját takarítják, és az ágyat segíteni kell arrébb tolni, hogy alatta is ki tudják takarítani.. ez volt az a pont, amikor majdnem mondtam, hogy hagyjuk akkor a kirándulást.. eleve nem értem, ott van 2 felnőtt ember, a 15 éves öccse, 3-an nem tudnak egy ágyat arrébb tolni? Miért kell ehhez a barátom? Nálunk pl én a 60 éves anyukámma simán rendezgettünk szekrényeket ketten, mikor a bátyám éppen nem volt itthon és nem szakadtunk bele... szóval valahogy az én családom mintha önállóbb lenne és MEGOLDJUK a dolgokat, náluk mintha bármi munka/házi tevékenység lenne, ahhoz mindig egyszerre kellenének 4-en.. nekem ez annyira furcsa. Meg ma is, nekem homeoffice van, de kevés munkám van, így a barátom mondja, hogy akkor délelőtt itt marad nálunk és picit ellehetnénk.. mondom, oké. Aztán kiderül, hogy rendeltek bútort és haza kell neki menni 9-re, mert hozzák (de elvileg az anyukája otthon van). Szóval a barátom családjában azt érzem, hogy a barátom az "atyaúristen", akire minden IS rá van bízva, minden családi ügyet neki kell intézni, mintha ő lenne a családfő.. full központi szerepben van. Csak ez azért nehéz, mert így annyira én nem is tudok rá számítani, mert full a családjához van láncolva, és mindig van náluk valami, ami részben vagy egészben, de beleszól a kettőnk közös szabadidejébe..

Bocsánat a regényért, csak kezdek ebbe belefáradni, most csak pár példát hoztam fel, de szinte minden tali szervezésében ilyen körülményesen kell eljárnunk, szem előtt tartva mindig, hogy otthon náluk mihez kell éppen otthon lennie stb... és kezdem magam másodlagosnak érezni a családja után.. :/