Meguntam a hangulatingadozásait? (!)

Szerintem meg tényleg nem oké valami a pasi fejében, velem ugyanezt játszotta a jelenlegi ki tudja már milyen minőségű,, partnerem". Ezt is idézőjelbe teszem, mert ugye szerinte mi nem vagyunk kapcsolatban, csak jól érezzük magunkat együtt, mikor neki olyan kedve van, amúgy meg takarodjak szinte, hogy azt mertem feltételezni, hogy ő a barátom.

Egyébként igen, komoly mentális problémák és menekülés a kötöttségektől, ezek a tényezők játszanak itt szerepet. Szerintem te menekülj, ha már én vagyok olyan gyökér, hogy szeretek egy ilyen embert a nulláért...

Na, egy kis pszichológiai gyorstalpaló, mivel úgy érzem, ráfér a kommentelőkre:

1. A hangulatingadozás kb. mindegyik érzelmi zavar sajátja. Lehet akár bipoláris depressziós, borderline, skizofrén(!), PTSD-s, vagy akár szimplán súlyosan önbizalom hiányos is. Ez annyira igaz mindegyikre, hogy sokan az x. diagnózis után kapnak megfelelő kezelést, mivel avatott szakemberek sem tudják beazonosítani őket.

2. Mindegyik beteget más vezérli. A bipoláris egzisztenciális életközepi válság végpontjait éli meg folyamatosan, a borderline az "elveszett gyerekkort", a skizofrén a halucináiói bűvkörében él. (Vagyis inkább szenved.) Ugyanakkor gyakran ezek párban járnak egymással. Pl. bipoláris depresszió poszttraumás stresszel egyetemben.

Folyt. köv., hogy rend legyen a fejekben.

#10, figyu:

"Mindig ugyanazzal a dologgal bánt meg, amit már többször kértem ne tegye"

De teszi.

Kuka!

Ezt én is írhattam volna kis eltéréssel.

Nálunk nincs ilyen hogy egyik nap teljesen oda van, mert soha nincs.

Olyan sincs hogy bocsánatot kér.

Viszont napról napra változik a hangulata, amit én rettenetesen unok màr.

Egyik nap beszéltünk, jön.

Másik nap eltűnik, se nem jön, se nem veszi fel a telefont, se az üzenetre nem válaszol.

Ez megy napokig, aztán úgy tesz mintha semmi sem történt volna, aztán bunkózik, nem is érti mi bajom van.

Morog mert én mindig panaszkodok...

#No. 2.

Mindez persze az intelligencia függvényében is változó. Egy kevésbé edukált, intelligens beteg hajlamosabb ezen betegségek agresszívabb megélésére.

Ami közös bennük: Aszociális viselkedés, gyakori agorafóbia, szociális fóbia, hiányzó/rosszul rögződött szociálizációs + intimitási minták.

A bipoláris: (Itt sem mindegy, milyen a két véglet aránya, szezonális-e, eseményekhez kötött esetleg…) Onnan ismered fel, hogy a mániás és depressziós tünetekben két különböző ember. Utóbbiban gyakran elhanyagolt külsejű, önmagát ellátni képtelen beteg. A tekintete apátiás. Mikor “átkattan”, teljesen megváltozik emberileg, fizikálisan, habitus tekintetében. Nagyon költ, nagyon bulizik, nagyon csajozik, grandiózus tervei vannak, gyakori a súlyingadozás, eltérő stílus (grunge hobóból Cicciolina). Hormonális drogos; miért? Mert hormonszabályozási problémák okozzák az impulzív hangulati ingadozást. Amivel őt meg lehet érinteni, az az alkotás, főleg művészeti területen.

A borderline: Őt arról ismered fel, hogy ránézésre a legnyugodtabb ember a szobában, a tekintete viszont nyugtalan állandóan. Az ő bekattanásait legtöbbször gyerekkori traumák adják, amiket felidéz nagyon kis ingerek hatására is. Olyan, mint a biliárd. Kakukktojás beteg, mivel ő addig életképtelen, ameddig pátyolgatod. Elvan társaság nélkül, az intelligensebbek egész magas akadémiai/tudományos posztokra törnek. Miért? Mivel nála az ősbizalom sérült és arra van kárhoztatva, hogy a szociális kapcsolatai szélein táncol körbe-körbe. Gyerekkorában gyakran parentifikálódik, így életvezetési problémái nincsenek, pusztán az érzelmi élet terén. Az egyetlen számára fontos személy szaknyelven a “favourite person”. Ki ő? Bármilyen minőségű ismerős/rokon/szerető, aki tudja pótolni az elveszett (általában) anya prototípust számára. Egy borderline-t sosem ismersz meg, mivel visszatükrözi a környezete véleményét; konfliktuskerülő. A külseje lehet árulkodó abban, hogy itt is megfigyelhető a stílusok (kvázi identitások) gyakori váltogatása. Mintha mindig más emberrel beszélgetnél. Ezt agresszív megnyilvánulásokkal próbálja sikertelenül korrigálni.

Ebben az esetben favourite person-ként van vele a legnagyobb problémád, mivel mindenki más idegen számára. Elhiszi a saját manipulációit, nem hazudik neked, viszont mindig “úgy alakul”, hogy nálad marad, megszeretteti magát a környezeteddel. Mert gonosz? Nem. Mert arra van programozva, hogy kötődést váltson ki másokból, így mindig a kedvedre fog tenni. Tudat alatt már az elején profilozza, hogy mire van szükséged. Egy borderline-ost nem szabad korlátozni. Ne gyámoskodj felette, ne kösd magadhoz érzelmileg. Szakmai feladatokkal, kihívásokkal kell lefoglalni, mivel professzionális szinten gyakran űzi a hivatását.

Vannak jelek, amik megkülönböztetik őket, de ezek inkább halvány átmenetek a fentebb említettek tükrében.

A bipolárisokat és a borderline-osokat összehasonlítva például:

1. Életvezetés: A bipoláris végletei nyomonkövethetők ezen a területén is az életnek. Például mániás szakaszban 12 órákat ledolgozik heti 7 napon, depressziós szakaszban az ágyból sem tud kikelni sokszor. Mivel a hangulati ingadozásai hormonálisan is determináltak, ezért mániás szakaszban is egy bizonyos módon fog viselkedni. Nem egy kiegyensúlyozott, extrovertált ember benyomását fogja kelteni, hanem egy agresszív kommunikációjú speed-es drogosét. Egy bipolárist úgy tudsz beazonosítani, ha benne vagy a személyes életterében és látod, hogy alkot, hogy dolgozik, eszik, milyen programokat csinál, stb.

A borderline-osnál ilyet nem fogsz látni, mivel - az intelligensebb fajta - akkor is dolgozik és jó munkát ad ki a keze közül, ha éppen a pszichiátrián dobja össze azt. Ami feltűnő, hogy sokat beszél a gyerekkoráról. (Rendszerint a szüleit szidja, mint a bokrot.) Többet, mint egy átlagember, vagy átlag beteg. (Bipoláris ennyire nem él a múltban. Figyeld meg, milyen igeidőt használ beszéd közben legtöbbször.) A betegségtudattal élő borderline tudja, hogy mi a betegségének az oka (genetikai alapon kevesebb a faktor, mint szociálisan) és ezt nem felejti el az orrodra kötni. Emellett gyakran nem jön ki a kortársaival. Vagy gyerekek között van sokat, vagy nála jóval idősebbek között, mivel csak a szerencsésebbje tud beilleszkedni a korosztályába. A borderline egyébként gyakran intő jel arra, hogy neked is kötődési problémáid vannak, mivel nem gyakori, hogy egészséges emberhez kezdenek ragaszkodni. (Családi minta itt is játszik nála.) Az első 2-3 hétben idilli, ahogy kijön veled, utána jönnek rendszerint a problémák, mivel hosszútávú kapcsolatokat nem tud kezelni, hiányzik nála az ehhez szükséges kommunikációs készség és szociális beidegződés. Nála amúgy két felé ágazik a dolog:

a) Ha nem vagy favourite person, akkor onnan tudod, hogy ő borderline, hogy nagyon ritkán fog visszaírni neked. Mindig lesz fontosabb dolga, mint te vagy, mivel nem tud egészséges kapcsolatokat fenntartani. Emellett hiába vagytok kapcsolatban, nem enged közel magához, zárkózott, nem enged betekintést a személyes életébe.

b) Ha favourite person vagy, nagyon fog udvarolni neked, bármilyen jellegű is a viszonyotok. Ezt észre fogod venni, mivel ilyet egészséges embertől nem fogsz kapni. Inkább gyermeki rajongás ez, mint szerelem/barátság. Illetve a dühkitörései árulkodóak. Nagyon durván fog kommunikálni veled időnként. Gyakran a semmiből. (Például: "Kussolj, te fattyú." Meg ilyenek.) Disszonánsan áll hozzá a kapcsolathoz, vagy nagyon szeret, vagy a nyakán vagy kolonc. Ha megtörténik a leértékelés, akkor ott fog hagyni és nagyon dühös lesz rád, gyűlölni fog. Ez nem tart sokáig amúgy. Mivel alapvetően kapcsolatfüggők, ezért elég gyakran váltogatják a partnereiket. (A bipolárisok ennél konzisztensebbek.)

Egyébként nagyon kicsi az esélye, hogy ilyen emberrel fogsz találkozni. Pláne konvencionális keretek között. Olyannal pedig 10 évente 1x, akinek betegségtudata van és helyes is a diagnózisa.