Amikor mérgesek vagytok a párotokra, akkor abban a pillanatban is szeretitek őt?

Nem annyira.

Eleve olyan párt keresek, akire képtelen lennék mérges lenni.

De ha esetleg egyszer eltörik a mécses, nálam többnyire úgy marad.

Igen. Olyan vele veszekedni, mint mikor kicsi volt a kutyusom és bizony történtek vele balesetek... Nyilván egy részem utálta, hogy összefosta a fehér szőnyegem, volt, hogy mellette bőgtem, amiért nem akart működni a nevelése, volt, hogy ordítottam vele, miatta. De soha egy percig meg sem fordult a fejemben, hogy bántsam fizikálisan vagy hogy eladjam.

Ha a párom nem tesz olyasmit, ami miatt egy hangos szó nélkül azonnal szakítok (pld megcsal), akkor általában a kapcsolatunkban is ilyenek a viták. Van, hogy kiabálunk egymással, van, hogy elsírom magam közben, de végig az van a fejemben, hogy én ezt akarom folytatni, mit tegyek azért, hogy minden újra jó legyen? Lehet, hogy elragad az indulat a tehetetlenség miatt, de mindig benne van a viselkedésemben az, hogy végső soron azt szeretném kihozni az egészből, hogy együtt működjön. Épp ezért van bennem egy lélektani határ, amit sosem lépek át. Sem szavakkal, sem tettekkel. Mert tudom, hogy az már visszafordíthatatlan csorbát okozna a kapcsolatunkban.