Mi ez az érzés, és hogyan tudnék változtatni ezen? Nárcisztikus lennék?

Kicsit hosszú lesz, köszi, ha elolvasod!

Barátnőmmel lassan fél éve vagyunk együtt, egy éve ismerjük egymást. Nagyon szerelmes vagyok, és úgy érzem, hogy megtaláltam azt, akivel le akarom élni az életemet, komoly kapcsolatra és elköteleződésre vágyom, és ezt tudja nagyon jól. Ebből fakad az is, hogy nagyon ragaszkodó vagyok, viszont soha nem erőltetem rá magam, hagyok teret neki, figyelek erre nagyon. Viszont nem érzem jól magam. Barátnőm egy olyan közegben nőtt fel, aminek köszönhetően rengeteg barátja van, rengeteg embert ismert. Tudom, hogy teljesen természetes, ha nélkülem van, másokkal bulizik, beszélget, vagy beül valakivel egy kávéra. A legtöbb dolog nem is zavar, viszont amikor bulizik, vagy élményt szerez, jól érzi magát másokkal (többnyire férfiak társaságában is), akkor szorongást érzek. Nem mondanám magam féltékenynek. Megbízom benne, tisztában vagyok az értékeimmel, és azzal, hogy mennyi mindent tudok nyújtani neki, amit sokan mások nem. Inkább az zavar, hogy nincs rám szüksége ezekben az időkben. Nem fontos az, hogy ott legyek vele, hogy jól érezze magát. Nem kellek ahhoz, hogy élményt szerezzen, és ezáltal azt érzem, hogy messze nem vagyok neki olyan fontos, mint ami megadná az érzelmi biztonságot nekem.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Emiatt nárcisztikus vagyok?

Vagy csak nem sikerült feldolgoznom még azt, hogy az exem pont ilyen helyzetekben hazudott nekem éveken át, és - ha testileg az elmondása szerint nem is - lelkileg megcsalt?

Bármilyen vélemény érdekel! 25f