Hogy oldjam meg azt, ha barmi bajom van, a páromat csak az érdekli szakítok e, es ha nem, akkor le van sz.rva mi bajom?

Vannak dolgok amiket sérelmezek, pl néha elég keményen tiszteletlen velem szemben vagy pl smucig velem szemben, irto nagy balhék szoktak lenni olyanok miatt hogy megbántva érzem magam, ooyankor elmondja mindig hogy szeret és bújik ölel bocsánatokat kér. Es mindig én jövök így ki az "aldozatnak", akibe "belerúgnak",aztán simogatják a buksiját, hogy ne sírjon",es nr haragudjak.

Amikor lefutottuk ezeket a köröket es még mindig bennem vannak ezek a sértődések, elkezd féltékenykedni es attol tart hogy ez miatt szépen keresek más pasit, vagy konkrétan ki fogom dobni es szakítok.

Kizárólag ez érdekli, megnyugtatást vár.

Es ha ugye nem szakítok(alapvetőeb en nem szakitani akarok hanem önérvényesíteni meg tiszteletet, szeretném ha viselkedne, nőként, a párjaként szeretettel kezelne), akkor meg is nyugodott, várja, hogy elüljön bennem a sérelemérzés és ennyi.

Visszatérő az, hogy folyamat az lesz a vége a vitáknak, legyen BARMIRŐL is szó, de mindig en jövök ki a gyengébbnek, és mindig ő jön ki annak aki engem vígasztalgat meg bocsánatokat kér.

Mindig neki kell bizonygatnia hogy szeretne, soha nem nekem. Soha nem en vagyok bocsánatkérésekre "kötelezve",mindig en vagyok az picsogó áldozat, es mindig ő a ,"kemény fiú"aki le van oltva es bocsánatokat kér.

Mondtam is neki, hogy ugy utálom már, hogy mindig en vagyok aki meg van ríkatva, a kis "nyomoronc"akit vígasztalni kell, mert már megint megbántották, utálom, hogy ilyen "áldozatszerepre"kényszerít.

Es amikor bocsánatokat kér, meg bizonyítani akarja hogy szeret, az is úgy irritál, hogy már megint én vagyok a szánalom, hogy engem biztosítani kell a szerelméről, meg a buksimat simogatni.

Hogy érjem el azt, hogy nekem kelljen bizonyitanom hogy szeretem, legyen ő az aki tart, aki p.csog, elvégre ő a férfi, es ne én?

Még ott tartok hogy NEM szakítani akarok, hanem azt, hogy viselkedjen tiszteljen!