Ha nem akarok válni, akkor hogyan lépjek túl a férjem elviselhetetlen szokásain?

Rosszul választottál, pontosabban egy idegennel élsz együtt, erre nem az a megoldás, hogy juszt se válok!

Első körben el kellene kezdeni beszélgetni, az, hogy nézed dühöngve, hogy játszik nem megoldás. Hogy lehet úgy házasodni, együtt élni, hogy nem hoztok közös szabályokat? Miért nem tudod elmondani, hogy semmi sincs rendben, és változtatni szeretnél?

Azt írtad, konzervativ családból jöttök mindketten: az ilyen családokban általában az van, hogy a férfi a kenyér kereső, a no meg dolgozzon, de a házimunkát is csak ő lássa el.

Amúgy ha annyira konzervatívok vagytok, akkor miért nem vártatok a szexszel a hazassagig?

Bár nem egészen értem, egyáltalán hogy lettel terhes.

Fel éves kapcsolatban biztos nem szednek fogamzasgatlot, de az óvszert meg észre veszi az ember, ha kiszakad, mert konkrétan az egész szetfoszlik, nem csak egy gombostunyi lyuk lesz rajta.

"Azt mondta, ha segítség kell szóljak neki. De egyszerűen nem értem hogy nem látja ha le kell vinni a szemetet vagy amikor úgy fürdök le, hogy a fürdőbe viszem magammal a babát? Lényegtelen, mert ha szólok is neki, mindig pofát vág hozzá, miközben ha ő kér valamit szívesen segítek..."

Hát szólj neki!

Nem, nem látja meg, hogy le kell vinni a szemetet. Talán majd évek múlva.

Azt, hogy pofákat vág, tedd szóvá utólag, amikor kettesben vagytok. Nem szemrehányóan, hanem nyugodtan. Hogy neked rosszul esik ez. Kérdezd meg, mit érez, amikor segítséget kérsz tőle, mi az, ami a pofavágást kiváltja belőle. Lehet, hogy a hangsúllyal van a baj? Sok ember csak akkor szól a másiknak (nemcsak párkapcsolatban és nemcsak házimunka miatt), amikor már ingerült, és akkor ingerülten szól. (Tudom, hülyeség úgy fogalmazni, hogy segítséget kérsz, amikor elvileg közös felelősség lenne a házimunka, de nálatok odáig még hosszú út fog vezetni.) Ilyenkor kell tudatosan felülemelkedni a saját érzéseiden; mert jogos, hogy ingerült vagy, de ha így szólsz hozzá, azzal csak pofavágást váltasz ki belőle - ami neked rossz.

Amellett nem biztos, hogy titkolnod kéne mások előtt, hogy nem segít a férjed. Nyugodtan mondd ki, legalább a magad és az ő szülei előtt, hogy mi az igazság. Hogy csak akkor segít, ha külön kéred, pedig milyen jól esne, ha észrevenné maga is. És hogy pofákat vág. Lehet, hogy esetleg a szülei beszélnének vele erről, ha megtudnák, hogy így viselkedik.

Az is fölmerült bennem, hogy esetleg menjetek el párterápiára.

Reálisan nézve?

Mivel se magad, se a gyereked nem tudod eltartani, így marad az, hogy tojsz az egészre.

Viszed a háztartást, neveled a gyereket, és örülsz, hogy fedél van a fejed felett. Ha segítség kell, akkor szólsz, és pont tojd le, ha pofákat vág. Utána megköszönöd, és ennyi.

Aztán ha lesz pénzed, lelépsz a gyerekkel. Ennek a házasságnak ugyanis így semmi értelme.

Gondolj arra, hogy nem sokáig tart, addig tűrsz csendben.

A konzervatív mit jelent ? Hívő, templomban imádkozó?

Egyébként most utólag már semmit nem tudsz csinálni, amíg össze nem szedsz tőkét, azt pedig most egy darabig nem fogsz tudni, ugyhogy rad is azok a kilátások várnak, mint a kedves párod anyukajara.

Nem is értem, komolyan, ebben az országban mindneki nyakra fszra vállal gyereket, a lehető legkisebb felelősség nélkül. Lassan szégyellem, hogy nő vagyok.

Beszélni nem akarsz róla senkinek. Válni nem akarsz. A gyalázatos viselkedésére megvonod a vállad és mosogatsz tovább. Szóval semmit a világon nem akarsz tenni azért, hogy megváltozzon a helyzeted. Akkor szerinted mitől fog bármi is változni? Mi alapján várod el, hogy jobbra forduljon a sorsod? Azt várod, hogy majd valaki megmondja mit csinálj és az működni fog? Hiába mondunk bármit is, azt neked kell végrehajtani, de nem fog menni, mert úgysem csinálsz semmit.

Ha nem tudod a gyereket eltartani, akkor minek kellett egy fél éves kapcsolatba szülni? Hogy nem figyel rád, azt láttad a fél év alatt is.

Piszkál, hogy rumli van? Megáll az eszem.

A fürdőbe viszed magaddal a gyereket? Minek, amikor ott az apja? Leteszed mellé, megmondod, hogy fürdesz és bemész a fürdőbe. Fél órára minimum.

Ez az ember téged semmibe vesz, de ezt te is tudod.

Kérj segítséget a szüleidtől, keress munkát, add be a gyereket bölcsibe, amikor már lehet és válj el.

Ha nem akarsz válni, akkor tönkre fogsz menni idegileg. De nemcsak te, hanem a fiad is. Ebben a mérgező közegben akarod felnevelni? Nem hiszem, hogy megéri. Mindenki hoz rossz döntést, de ha nem akarja jóvá tenni, akkor azzal meghozza a következőt is.

"Csak ő fogta magát 10 évig tűrt, és lelépett a két fiával, mert úgy volt vele, párkapcsolat nélkül is fel tudja nevelni a fiait. Sikerült is! Jó emberek lettek belőlük."

A leírásod alapján nem sikerült, legalábbis a férjed esetén