Mit csináljak ha én még a ködben vagyok de a másik már kezd veszekedni kiábrándulni?

Nem egyszer indul úgy kapcsolatom hogy szerelem van, esetleg lángolás is.

A másik még rajong is, imád.

És ez a köd a másikban kezd elmúlni. Elkezd kritizálni, féltékenységi veszekedéseket csinál, es azt veszem észre hogy korábban még nevettünk poénkodtunk, felhőtlenül öleltük egymást, de a másikban már vmi negatív érzés van, ami aztán egyre sűrűsödik. A nevetés boldogság elmúlt benne.

Én meg abszolut nem birom soha felvenni a tempot. Jóformán én még abban a szakaszban ragadtam amikor összejövünk, repkedés van, izgatottan várom a találkozókat, mindem mosolya egy "kincs",még "énekelgetek"a tükör előtt ha nem lát mert ködben vagyok, es viszont a másiktol csak a morgást kapom, a féltékenykedést, meg vitákat, aztán végignézem ahogy elkezdenek hanyagolni, ahogy múlik bennük minden.

Én még azt várom mik várnak még ránk, hova megyunk programokra majd, de jo lesz együtt hétvégén, elkezdek edzeni, kivirulok, a masik meg ugyanekkor elkezd tele lenni kritizálással morgással.

Eleinte olyanok miatt pl miért telefonozok, kikkel csetelek.

Es igy apránként belekötnek mindenbe. Pl ha megcsinálom a hajam szépítkezem, ugyan kinek?

Nem bókokat kapok, hanem utálatot olyankor ha adok magamra.

Es igy tovább, aztán elkezdenek tiszteletlenkedni esetekben csúnyán beszélni velem. Általában itt írom le a kapcsolatot magamban hogy na ez se szeret már, ennek is vége lesz :(

Es a lényeg, hogy soha nem tudom így megélni a szerelmet, én még vágyom a nevetésre, összebújásokra, ölelésre, programokra, én még a ködben vagyok, a másik meg jóformán szakít vagy kiprovokálja belőlelm pl a csunya szavakkal stb hogy én dobjam ki.

A nevetés boldogság nem hozhato vissza a masikban csak ideig óráig.

Tanács?