Szakítani vagy máshogy hozzáállni a dolgokhoz?

Igazából az a problémám, hogy nem tudom hogy melyik lenne a jobb megoldás: szakítani, vagy kicsit még hagyni a dolgot bontakozni.

4 hónapja vagyunk együtt, mindegyikünk 33 feletti, külön élünk.

A kémia valami brutális, legalábbis eleinte nagyon is az volt, egy érintéstől készen voltam. Nagyon hamar egymásba zúgtunk, mint a tinik.

Úgy alakultak a dolgok, hogy több élethelyzetben láthattuk a másikat és igazából nekem nem tetszik ahogy ő reagál az én érzéseimre.

Én vagyok az örök álmodozó (de minden álmom meg is valósítottam önerőből eddig), ő meg aki inkább mindent leszól és visszarángat a földre. Nyilván ennyi idősen már én is eltudom dönteni, milyen álmokat érdemes kergetni és miket nem. Igazából vele ennyi idő után több konfliktusom volt, és többet sírtam miatta, mint a korábbi, éveken át tartó kapcsolatom alatt összesen.

Nyilván tudom, hogy nem hozzám való, ha ennyire nem mennek a dolgok, de itt vagyok, lassan 34 leszek és most már kezdem azt hinni, hogy tényleg egyedül fogok maradni, ha ennyit válogatok.. De egyszerűen nem tudom elképzelni az életem úgy sem, hogy folyamatosan valakitől az hallgatom, hogy amit csinálok az miért sz...r így, miért sz..r úgy, ez vagy az miért hülyeség.

Tudom, hogy emiatt nem maradhatok vele, de lehet bármit tenni, azzal aki ilyen "negatív" mindig? Volt akinek változott a párjának ez a rossz szokása? Vagy engedjem el a dolgot?

Köszi!