Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg lejjebb kellene adnom az igényeimet, hogy boldog lehessek egy kapcsolatban?
Sajnos nem tudom ilyen pontosan megfogalmazni, hogy mik is az igényeim, de állandóan azt tapasztalom, hogy ezek óriási elvárások a másikkal szemben. Magamban is keresem a hibát, így bizonyos dolgokkal kapcsolatban lejjebb adtam az igényeimet és kissé megalkudtam, de van benne egy frusztráltság ezzel kapcsolatban, hogy mégsem jó így nekem. Viszont nem akarom szóvá tenni egy idő után, mert azt érzem, hogy a másik nem tudja megadni és ezek sokszor olyan "alap" dolgok, amik ha nem jönnek maguktól és kérni kell, akkor nem az igazi.
Bonyolultan írtam le, de remélem, nagyjából érthető. Hogyan legyek boldog egy kapcsolatban anélkül, hogy a másikat "csesztessem" olyanért, amiről nem tehet? Teljes elfogadásnak mik a határai?
Pl. szülőkhöz való túlzott ragaszkodás. Egyfelől szimpatikus, mert családcentrikusságra utal, de közben akadályozza, hogy saját családunk legyen, mert a szülők mindig előrébb vannak sorolva. Ez most csak egy hirtelen kiragadott példa volt.
válasza: válasza:
válasza:A legjobb, ha van egy reális skála. Igaz ehhez kellene valami objektív szemlélet, felnőtt, értelmes, érett világlátás is. Belövöd ezen a skálán mi mozoghat el meddig, mi elfogadott számodra, mi az ami már átmegy a határon és nem tartod jónak.
Használjuk a példádat, a szülőkhöz való túlzott ragaszkodást; ez jelentheti hogy kiszolgáltatott általuk, érzelmileg és/vagy anyagilag nincs leválva, irányítják, esetleg manipulálják, elnyomják, kihasználják. Adott ponton, életszakaszban, korban nem fér bele, vagy van ami már alapból sem.
De ha azt tartod ragaszkodásnak, hogy egy friss kapcsolat helyett mondjuk őket "választja", teendők akadnak és besegít nekik akár komolyabb kapcsolatnál, az kvára nem függés. Teljesen normális viselkedés, a képedről a bőrnek le kéne égnie, ha azt várod el hogy előttük legyél.
És ha gyereket vállalsz? Ahhoz nem ártana megalapozni egy párkapcsolatot, amit úgy nehéz, ha a párod mindig az ikszedik helyen kullog a fontossági sorrended szerint.
Mert az én elképzelésem szerint a gyerekem az első, aztán a párom. És így a család. Tehát a felnőtté válás, saját család alapítása után vagy következtében a jófej családom picit háttérbe kell szoruljon, hogy saját életet élhessek. Ettől persze ugyanúgy fontosak.
válasza:A gyerek meg a párod ugyanolyan fontos.
Imádom a gyerekemet, de ha hanyagolnám a páromat akkor bizony nagyon gyorsan lejtmenetbe kapcsolna a kapcsolatunk.
válasza:Erre akartam kilyukadni. Hogy azért, hogy lehessen gyerek, család, saját életem, a páromat nem szabad a háttérbe szorítani a szülők miatt. Feltéve, ha nem a szülőkkel akarok élni életem végéig.
A kettő közti egyensúlyt nem találják sokan.
válasza: válasza:Ez szerintem csak a te agyad szüleménye! Ilyen nincs vagy ha ez ilyen beteges akkor mit keresel mellette?
Itt nalunk mindket oldali szomszed csaj lefialt a szüleinek kb. Pasit elüzdözték, nem is érdekel hogy miért. Ha ők nem ragaszkodnának a szülőhöz most mi lenne? Híd alatt élnének?? Nem érteni a hozzáállásod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!