Akinek koràn besikerült a baba egy elég friss kapcsolatban, hogy alakultak a dolgok? Férfiak mit gondoltok?

Kérdező, azért 31-2 évesen ne temessed magad, de igazából elhiheted, hogy nekünk édes mindegy mit csinálsz vagy mivel vágod esetleg tönkre az életed. Érződik minden kommentedből, hogy te már kvázi döntöttél, meg akarod tartani, akkor miért kérdeztél minket? Hajrá, de bármennyire is nem tetszik, sajnos a nagy átlag azt mutatja, hogy ezek a "szüljünk pár hónapos kapcsolatba becsusszant gyereket, miközben 0 napot éltünk együtt a másikkal" című sztorik nem szoktak jól végződni. De ha neked nem gond, hogy tök egyedül maradsz a gyerekeddel, akkor hajrá. Helyetted úgy sem tudunk dönteni, csinálj, amit akarsz.

Én akkor is tartom, hogy óriási felelőtlenség ilyen helyzetben (pár hónapos kapcsolat, nem éltetek együtt még 1 hetet se kb, nem is tervezett terhesség) gyereket vállalni és ennek sajnos sokszor a gyerek is megissza a levét, csak mert az anyja nem tudta reálisan és higgadtan végiggondolni a helyzetét. Az meg külön gáz, hogy az az egyik indok, hogy te ennyi idősen már nem halogathatod a dolgot. Bsszus, azért szülni egy pár hónapos kapcsolatba, mert neked kattog a biológiai órád?? Maximálisan igaza van a 26-osnak!

Leírom én is a saját környezetemben tapasztaltakat, bár tudom úgy sem érdekelni, hisz te már döntöttél. A húgom legjobb barátnője ugyanilyen cipőben járt, 4 hónapja voltak együtt, de ott a barátja jól kezelte, örült is neki, vele maradt, minden happy volt. Igen ám, egészen addig, míg meg nem született a gyerek. Ott a srác átkattant és 3 hónap után le is lépett, mert rájött hogy nem akkora buli ez a gyerekesdi, mint hitte és ő erre még sem volt felkészülve, pláne nem 28 évesen, pláne nem 4 hónap után. Tehát az sem jelent ám garanciát semmire, ha elsőre pozitív a reakció. A másik sztori hasonló, ott is jól fogadta az "apuka", aztán mégis már szülés előtt szakított és tovább állt. Ezt csak azért írom le, hogy ne mindegyik történet úgy kezdődjön, hogy a másik fél nem örült és azonnal lelépett. Itt van két élő példa is, hogy kezdetben ugyan örültek a hírnek, aztán mégis hamar rájöttek, hogy elhamarkodott volt ez a gyerekvállalás. És nyilván a legnagyobbat itt a gyerek szívta, utána meg az egyedülálló anyja. De mindenki a saját sorsának kovácsa.

6 hónap azért nem annyira kevés idő , hirtelen azt hittem hogy hetek.

Amúgy egy gyerek azért nagy boldogság lehet, akár együtt akár ne adj isten külön mentek ( ilyen válási ràtàval ) , kérdés hogy a FFI mit szól hozzá ,de a végső döntést úgy is te fogod hozni

Már hogyne lenne kevés idő 6 hónap egy váratlan, becsúszott gyerekhez, pláne úgy, hogy egy percet nem éltek még együtt? Szerintem alapjáraton sem számít még túlzottan hosszútávúnak egy 6 hónapos kapcsolat, na de gyerekvállaláshoz kifejezetten kevés idő.

Egy gyerek pedig valóban lehet nagy boldogság (bár erre nagyobb az esély, ha a szülők azért már néhány éve együtt vannak, együtt is élnek, megéltek együtt már ezt-azt és tervezetten vállalják), de ugyanakkor lehet ennek a szöges ellentéte is ám. Főleg, ha anyuka egyedül marad. Baromira nem egy leányálom ám, saját szememmel látom a közvetlen környezetemben. Mindent lehet róluk mondani, csak azt nem, hogy boldogok. Nyilván idővel javul a helyzet, de az eleje kegyetlen nehéz, főleg akinek pluszba még semmi külső segítsége sincs, mint pl nagyszülők, tesók közelben, akik néha ha idejük úgy engedi tudnának esetleg segíteni.