A kisfiam, és a feleségem, akivel igazán nem szeretjük egymást, vagy a barátnőm, akibe szerelmes vagyok?

Szerintem válj el.

Éveket várahtsz, amíg nő a kicsi, megvárod amíg ovis lesz, uána, amíg iskolás, aztán amíg gimis stb... mindig van ok, amiért lehet várni.

Közben eltelik az élet, elmúlik a fiatalság, és boldogtalan leszel, és a feleséged is boldogtalan lesz.

Ne tedd ezt Magaddal, és a családoddal, ha tényleg nem lehet javítani, akkor válj el!

Fel kellett volna készülnöd arra, hogy az életetek megváltozik a gyerek születésével. Nagyon romantikusnak tűnik, hogy elmész a szerelem után, de attól félek, cseverből vederbe esel. Válás, összejössz a másik csajjal, elveszed azt is, 1 év, születik egy baba, megromlik a viszonyotok, aztán jön egy másik kollegina... Ez lesz, ha meg nem változol!

A feleséged most több figyelmet kell, hogy fordítson a gyerekre, neked pedig el kell fogadnod ezt a helyzetet. De hiszen nem vagy már gyerek, hogy egy nőhöz fuss mindig, aki megsimogatja a buksidat, ugye? Vagy mégis??? Felnőtt férfinek tartod magad? Mert akkor tudhattad volna, hogy kit veszel el, és hogy abból a nőből anya is lesz, miközben megmarad a feleségednek.

Arra is gondolj, hogy a kolléganőd most új és érdekes, csinosan és frissen látod minden nap, míg a feleségedet este fáradtan és reggel álmosan látod. Ja, meg éjjel, ha felkeltek a gyereksírásra. Persze, "logikus", az utóbbi nem nagyon kell egy vadászösztönnel rendelkező "férfi"-nek...